Valérie Perrin ezzel a könyvével ismét bebizonyítja, miért számít napjaink egyik legérzékenyebb és legolvasottabb szerzőjének. Új regényében egy családi titkokkal, régi emlékekkel és meglepő fordulatokkal átszőtt történet bontakozik ki.
Agnes, a regény főszereplője, akinek életét fenekestül felforgatja a hír: nagynénje, Colette meghalt – immár másodszor. De egyáltalán hogyan lehetséges ez? A kezdetben felfoghatatlan események lassan nyomozássá alakulnak, amelyben a múlt és a jelen szálai egyre szorosabban fonódnak össze. Az olvasó Colette titkain keresztül nemcsak Agnes személyes történetét követi végig, hanem tanúja lesz annak is, ahogy régi barátok, gyermekkori ismerősök és családtagok sorsai is fokozatosan kibontakoznak. Mindegyik szereplő egy apró mozaikdarabot ad hozzá a nagy egészhez: vallomásaik, emlékeik és titkaik révén nemcsak Colette rejtélyes életútja tárul fel, hanem egy egész közösség múltja és jelene is. Ezek a mellékszálak gazdagítják a cselekményt, emberközelivé teszik a történetet, és segítenek megérteni, hogy minden egyes döntés, minden elhallgatott igazság milyen mélyen képes meghatározni nemcsak egy ember, hanem egy egész család életét.
A fejezetekben vallomások, fájdalmas, olykor szelíd humorral átitatott emlékek váltakoznak, így a rejtély lassan nem pusztán krimiszerű izgalomként bontakozik ki, hanem egy mély és személyes érzelmi utazásként is. A történet fokozatosan kibővül: nemcsak egy eltűnt, majd váratlanul visszatérő nagynéni titkai tárulnak fel, hanem egy egész család múltja, kapcsolatai és generációkon átívelő elhallgatásai is. A regény végére világossá válik, hogy mindez jóval több, mint egy nyomozás vagy egy különös családi eset: egy sokszereplős családregénnyé válik, amelyben a titkok, a veszteségek, a megbékélés és az újrakezdés motívumai egyaránt jelen vannak.
Valérie Perrin története emlékeztet arra, hogy minden család hordoz kimondatlan igazságokat, és az olvasó akarva-akaratlanul is saját elhallgatott történeteit, családi emlékeit idézi fel olvasás közben. Ez adja a regény igazi erejét: egyszerre szól egy konkrét sorsról, és közben mindannyiunk életéről.
Perrin sajátos stílusát ezúttal is a könnyed nosztalgia, a szelíd humor és a krimiszerű feszültség teszi igazán egyedivé. Úgy képes mesélni a legmélyebb emberi fájdalmakról és a múlt elhallgatott titkairól, hogy közben sosem nehezedik ránk a történet súlya: a sorok között mindig ott bujkál egy apró mosoly vagy egy reménysugár.
A regény nemcsak rejtélyeket tár fel, hanem mélyen és érzékenyen foglalkozik az identitás kérdésével, azzal, hogy kik vagyunk valójában a családi történeteink és titkaink tükrében. Megmutatja, milyen nehéz a veszteségekkel való szembenézés, hogyan kísérnek minket a múlt fájdalmai, és mennyi erő kell ahhoz, hogy mindezt feldolgozzuk. Ugyanakkor reményt is ad: arra emlékeztet, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, még akkor is, ha életünk darabokra hullott. Mindezt úgy teszi, hogy közben finoman az olvasó felé is tükröt tart: olvasás közben óhatatlanul elkezdünk a saját kapcsolatainkra, kimondatlan titkainkra és újrakezdéseinkre gondolni. Így a regény nemcsak egy család történetét meséli el, hanem belső utazásra is hív bennünket.
Perrin prózája egyszerre szívbemarkoló és felemelő – olyan olvasmányélmény, amely még sokáig velünk marad, miután becsuktuk a könyvet.
Ha szereted azokat a történeteket, amelyekben a családi múlt rejtélyei fokozatosan tárulnak fel, miközben a főhős saját életére is új fény vetül, akkor ez a könyv neked szól. Valérie Perrin regénye egyszerre nyújt izgalmat, megható pillanatokat és felemelő felismeréseket. A krimi feszültsége, az érzelmes családtörténet és a finom humor tökéletes arányban keveredik benne. Egy olvasmány, amely nemcsak a titkok feloldására, hanem a saját életünk újragondolására is ösztönöz.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Valamiért szeretjük összehasonlítgatni az embereket. Beskatulyázzuk, kategóriákba passzírozzuk, fajtákba soroljuk őket.
Colette
Európa Könyvkiadó
2025
Keménytábla, Védőborító
694
Molnár Zsófia
