Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.
A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.
Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.
Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.
Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.
Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?
Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.
A béranya
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382
