A sorozat első kötete engem teljesen lenyűgözött, annyira mélyen megható, elgondolkodtató és érzelemdús volt egy rendkívül fájdalmas témában. Sajnos ez a második kötet szerintem nem lett annyira nagyon jó, mint az első, ennek ellenére tetszett, csak valamiért már nem tudott belőlem olyan katartikus élményt kiváltani, mint az első rész.
Helyenként kicsit túl terjedelmesnek, vontatottnak és részletesnek tartottam Eden és Josh történetét, sok újat nem tudunk meg kapcsolatukról, csak annyit, hogy az átélt trauma után új lehetőséget adnak kapcsolatuknak. A gimiben nem volt esélyük erre, mert Eden depresszióban és magányban hordta el azt a terhet és titkot, hogy őt alig tizennégy évesen megerőszakolta bátyja legjobb barátja.
Mindeközben Josh is tele volt múltbeli terhekkel, akinek apja alkoholproblémáival kellett megküzdeni. Emiatt a két fiatal eltávolodott egymástól, de az egyetemen újra egymásra találnak, miközben felfedik egymás előtt legféltettebb titkaikat és sebeiket. De ennek megvan az ára, ugyanis minél többet tudnak meg egymásról, annál nehezebb kiállni a próbákat és megerősíteni egymást.
Saját sérelmeik és elakadásaik miatt gyakran többet ártanak a másiknak, mint segítenek, de az idő elteltével megtanulják helyén kezelni ezeket a múltbeli terheket, amelyek útjában állnak egymás iránt táplált érzelmeiknek.
Ebben a könyvben azonban nem csak szerelmük és kapcsolatuk kibontakozásán van a hangsúly, hanem egy bírósági ügyön is, ahol Eden másik két lánnyal, megvádolja érőszaktevőjükét.
A tárgyalás nekem inkább tűnt mellékszálnak és felszínesnek ebben a kötetben, mint fontos cselekménynek, ugyanis nem túl részletesek ezek a fejezetek, az erőszaktevő vallomása nem is kerül be a könyvbe, valamint a könyv végén sem igazán derül fény a tárgyalás eredményére.
Örülök annak, hogy az írónő folytatta Eden és Josh történetét ebben a kötetben, viszont egy kis hiányérzetem maradt a nyitott befejezés miatt, ugyanis engem nagyon érdekeltek volna a bírósági események, de sajnos egy elég lehangoló és szomorú képet kapunk arról, hogy hogyan is működik az igazságszolgáltatás a valóságban, ahol egy taktikai, jól megfogalmazott kérdés vagy kellő szóhasználat gyakran felülírja azt a valóságot és tényt, ami néha mások számára nehezen bizonyítható, de az elszenvedőnek ez maga a pokol.
Nagyon idillikusnak és kicsit valótlannak is tűnik ennyire fiatalon ilyen mély gondolatokat és elköteleződést megélni, de Eden és Josh szerelme úgy tűnik tűzön-vízen átmegy. Talán pont emiatt van egyfajta pozitív lecsengése ennek a sorozatnak, mert minden fájdalma és nehézsége ellenére, ez nem csak egy dráma, egy tragédia, hanem egy gyógyulástörténet is. Ez még nem jelenti azt, hogy Eden és Josh szerelme által hirtelen minden jóra fordul, de egy reményteli kiindulópont és kapaszkodó lehet mindazoknak, akik keresik a kiutat egy nehéz és fájdalmas mélypontról.
Eden és Josh saját démonaikkal és lelki terheikkel küzdenek meg, miközben minden erejükkel a másiknak próbálnak megfelelni. Egy komoly önismereti utat kell bejárjanak mindketten mindaddig míg az önvizsgálat során felfedezik, hogy csak akkor tudnak a másiknak segíteni és tiszta szeretetet adni, ha már önmagukon segítettek és elsősorban önmagukat szeretik és elfogadják.
Eden is Josh fejlődéstörténete és identitáskeresése két szemszögön keresztül történik meg, mindegyiknek esélye van arra, hogy saját érzéseit és gondolatait ossza meg olvasóival, miközben ők nem csak egymásra találnak, hanem meg is gyógyítják egymást.
Egy kerek szerelmi történet, amiben sok a fájdalom és a trauma, ugyanakkor ez egy inspiráló történet, ami erőt és kitartást adhatnak mindazoknak, akik saját démonaikkal és elakadásaikkal küzdenek.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Talán tényleg csak azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük.
Amilyen most vagyok
Magnólia Kiadó
2024
Puhatáblás, Ragasztókötött
423
Kéri Andrea
