Nehéz dolgom van most, mikor véleményt írok erről a könyvről, mert bár érdekesnek tartottam a könyv témáját, de annak kivitelezését és megvalósítását, már nem éreztem annyira zökkenőmentesnek.
Ennek a könyvnek a főszereplője maga a könyv szerzője, aki saját önéletrajzát írja meg, ez azonban ebben az esetben számomra nem volt egy jó élmény, mert nagyon ellenszenvesnek tűnt az ő személyisége. Bár ennek a memoárnak van egyfajta regényes jellege, köszönhetően az eseménydús történetmesélésnek ami visz magával, nekem ez a fajta írásmód valahogy mégsem tetszett.
Christie Tate kívülről sikeres jogászhallgatónak tűnik, aki mindenben a maximumumot teljesíti és mindenkinek próbál megfelelni. Ennek ellenére testképzavarral küzd, magányos, lelkileg instabil és öngyilkossági gondolatai vannak.
Bizonytalanságait és önbizalomhiányát egy csoportos terápia során próbálja orvosolni, ahol terapeutájával és csoporttársaival együtt egy olyan önismereti úton indul el, ahol rátalál testi-lelki egyensúlyára, valamint tanul a múlt hibáiból és a könyv végére szinte már újemberként újjászületik.
A csoportos ülések során nem csak a könyv szerzőjét ismerjük meg, hanem a csoporttagokat is, akik különböző életválságokkal küzdenek. A csoporttagok közötti dinamika és kapcsolat érdekes része a könyvnek, a terapeuta karaktere azonban nagyon ellenszenves és taszító.
Tate saját példáján és életén keresztül rávilágít arra, hogy milyen előnyökkel jár egy csoportterápia, mi egy terapeuta feladata és mennyire tud hatékony lenni egy terápiás ülés.
Ennek ellenére, nekem valahogy nehéz volt ráhangolódni vagy megkedvelni a könyv főszereplőjét, akinek karaktere szerintem alig változik vagy fejlődik a könyvben, sőt az elvárt levont életleckék vagy életbölcsességek szinte teljes mértékben elmaradnak ebben a könyvben.
Szinte lehetetlen megkedvelni a könyv szerzőjét és egyben főszereplőjét mert nagyon ellenszenves és néha már egyenesen idegesítő az, hogy folyamatosan csak panaszkodik és nehéznek éli meg az életét, de közben alig tesz bármit is ellene.
Emellett olvasóként túl keveset tudunk meg a csoportterápia módszereiről, szabályairól és működéséről, ezzel ellentétben nagyon sok részletet megtudunk a főszereplő szexuális életéről, ami szerintem nagyon zavaró ebben a könyvben.
Bár a könyv olvastatja magát, és olvasóként kíváncsian vártam, hogy milyen irányba halad a könyv története és hogyan alakul Tate élete, ez azonban mégsem javított az általános olvasási élményen.
Bár a könyv szerzője saját hétköznapi példáján keresztül mutatja meg egy csoportterápiás ülés fontosságát és jótékony hatásait, ez valahogy mégsem volt nekem szimpatikus, mert sokszor úgy éreztem, hogy sarkítva vagy néha túl humorosan lett megmutatva az, hogy valójában mennyire tud hatékony lenni egy csoportterápia.
Ez az önéletrajzi könyv tele van humoros jelenetekkel és helyenként izgalmas mondanivalókkal, de szerintem hiányzik belőle a terápia lényege, valamint a csoportterápia módszere a valóságban azért nem pont így néz ki.
Ami viszont érdekes lehet ebben a könyvben az, hogy olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik hétköznapi küzdelmekkel, problémákkal és nehézségekkel harcolnak, közben pedig az önelfogadás, az önismeret és az összekapcsolódás útján járnak.
A könyv egyik fontos üzenete az, hogy lehet és kell is szakszerű segítséget kérni életválságok vagy krízisek esetén. Sajnos a pszichoterápia vagy csoportos terápia fontossága és hatékonysága nem jön át teljes mértékben ebben a könyvben, ezért bennem maradt némi hiányérzet a könyv elolvasása után, ezért némiképp csalódtam ebben a könyvben, bár ígéretesnek tűnt a címe és a fülszövege alapján.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Biztos vagyok benne, hogy a terapeutám tudja, hogy hálás vagyok neki, de elmondom újra: elég pénzt hagytam nálad az évek során ahhoz, hogy egy luxusjachtot vegyél, de te egy egész életet adtál, szóval úgy gondolom, kvittek vagyunk.
A csoport
HVG Könyvek
2021
Puhatáblás
320
