Bár ez a könyv egy könyvsorozat folytatása, mégis valahogy különbözik a kötet első részétől. Addig míg az első könyvben főleg a szerző személyes tapasztalatai kaptak helyet, benne a sok zsidó szokással, rituáléval és nagyon zsigorú szabályokkal, addig ebben a részben már sokkal meghittebb az elbeszélés hangulata, ugyanis itt már több filozofikus és mély értelmű gondolat kap helyet.
Azért ebben a részben is elmesélésre kerül az, hogy hogyan folytatódott a szerző élete a zsidó közösségből való kilépés után, de itt most sokkal hangsúlyosbab az útkeresés, valamint az az önismereti és önfejlesztő út, ami a könyv szerzőjét nem csak a külső, de a belső szsbadságig is elvezette.
Ezért is, nagyon jól kiérezhető ebből a könyvből az a hosszú folyamat, aminek eredményeként a könyv szerzője már sokkal nyitottabban és nagyobb látókörrel közelíti meg a vele történteket. Ezért is sok könyvrészlet, író, filozófus jelenik meg ebben a könyvben, ami a szerző egyre nagyobb műveltségét igazolja.
Az örökölt családmintákon túl, amiről eleve nehéz olvasni ebben a könyvben is, ott van a holokauszt mint fájdalmas téma, a válás mint nehezítő faktor és a teljes kiszakadás egy olyan közegből, ami nem csak nehézségeket, de rengeteg bűntudatot is magában hordoz.
Ezért is érezhető egyfajta kettőség a könyvben, ugyanis a könyv szerzője, hol felszabdultan beszél útkeresési és önismereti folyamatairól, hol pedig a múlt bűnei és eseményei húzzák őt egyre mélyebbre.
A sok utazásnak köszönhetően, elég izgalmas és érdekes volt belelátni abba, hogy mekkora szociális, társadalmi és kulturális különbségek vannak Amerika és Európa között, és az már csak hab a tortán l, hogy a könyv szerzője pont Európában, pontosabban Berlinben talál igazi otthonra.
Olvasóként roppant izgalmas és érdekes egy olyan világról olvasni, aminek zárt kapuin belül olyan szigorú és merev szabályok működnek, amelyek szinte teljesen lehetetlenné teszik a saját vágyak és döntések megélését.
Nem is annyira az ultraortodox zsidó közösség merevsége volt sokkoló ebben a könyvben, hanem az, hogy ez egyéni szinten hogyan mutatkozik meg a mindennapokban.
Erról Deborah Feldman egy nagyon élethű, átfogó és részletes beszámolót nyújt olvasóinak könyvében.
Érdemes a kötet két könyvét sorban egymás után elolvasni, de mivel ez a könyv már nem a zsidó közösség mindennapjait ecseteli, hanem a szerző különálló életét, ezért a könyv önmagában is megállja a helyét.
Női sorson keresztül vallásról, családról, anyaságról, párkapcsolatról, útkeresésről és önismeretről lehet ebben a könyvben olvasni.
Olyan ez a könyv, mintha maga a szerző is saját kérdéseire próbálna válaszokat adni.
Miután első könyve hatalmas sikereket ért el, a szerző számára csak azután kezdődik úgy igazán az önismereti munka, ami rengeteg múltbeli sérüléssel, fel nem dolgozott traumával és elengedéssel jár.
Addig míg az első könyv a szabadsághoz vezető útról szólt, addig ez az úton felfedezhető tanulságokról, a személyes fejlődésről és magáról a gyógyulásról szól.
Deborah Feldman megértve és elfogadva gyökereit és szárzmazását ebben a könyvben talál valódi önmagára, ami lehetőséget ad neki arra, hogy önálló és független nőként és anyaként nem csak egy új világban érvényesüljön, hanem magára a szerelemre is rátaláljon.
Ez az életrajzi könyv érdekes lehet mindazoknak, akik szeretnének többet is megtudni a zsidó közösségekről és egy olyan női sorsról olvasni, ami inspiráló és motiváló.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Megbocsátani könnyebb. A bűntudat viszont…nem olyasmi, amit egyszerűen maga mögött hagy az ember.
Exodus
Libri Könykiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
426
