Úgy terveztem, hogy a „Napsütötte Toszkána” című könyvet egy napsütéses nyaraláson fogom elolvasni, de sajnos más könyvek megelőzték, ezért őszi bekuckózós délutánokon olvastam el, ami nem hogy elvett volna a könyv hangulatából, hanem még kellemesebbé tette az olvasmányt.
Kicsit meglepődtem az oldalak olvasása közben, mert nem erre számítottam. Imádom Olaszországot, az olasz ételeket, az olasz életstílust és az olasz tájakat, ezért is már jó előre tudtam, hogy kedvelni fogom a könyvet. Ez így is volt, de nekem kicsit hiányzott az igazi cselekmény a könyvből, mert ez végig „csak” egy élménybeszámoló volt.
Tetszett az, hogy a szerző saját élettapasztalatát és olasz életérzését adta vissza könyvében, de szerintem ez kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis nagyon éles a váltás a különböző témák között. Mivel konkrét cselekménye nincs a könyvnek, ezért akár szakácskönyv, útikönyv vagy dokumentumregény is lehetne.
Persze imádtam a hangulatát és teljesen bele tudtam magamat képzelni abba a környezetbe, de a kevesebb néha több elv szerint, itt is jobb lett volna egy kicsivel kevesebb élménybeszámoló, és valamivel több konkrét cselekmény.
Az amerikai írónő arról számol be könyvében, hogy megvásárol egy régi házat egy hozzátartozó olajfaligettel Toszkánában, ami életének egy új fejezetét szimbolizálja. Ezt az új életfejezetet meséli el a szerző nagyon részletesen és pontosan, sok érzelemmel, humorral és életkedvvel. A sok elbeszélés során betekintést nyerünk egy ház megvásárlásának a bonyodalmaiba, a felújítás nehézségeibe, a vidék múltjába, valamint a tipikus olasz dolce far nienté-be, vagyis az édes semmittevésbe. Több száz oldalon keresztül piaci bevásárlások, olasz receptek, baráti vacsorák és romantikus esték elevenednek fel a könyv lapjain.
Frances Mayes nagyon szépen és érzékien fogalmazza meg az olasz életstílust, úgy hogy közben magával ragadja az olvasó fantáziáját és hatással van az érzékszerveire is.
Én teljesen át tudtam magam adni ennek az érzésnek, éreztem a friss fűszernövények illatát, a gyümölcsök édes aromáját, az ételek ínycsiklandó ízét, valamint az olasz táj elbűvölő, hangulatos és csodaszép helyeit.
Én túl soknak találtam a részletes beszámolókat, ez helyenként nyomasztó és már-már unalmas is volt. Nagyon hullámzónak tartottam az egész könyvet, voltak olyan részek amelyekben teljesen el tudtam merülni, de olyan leírások is, amelyeket teljesen feleslegnek tartottam.
Talán önéletrajzi vagy gasztro regényként állja meg a legjobban a helyét ez a könyv. Én jobban örültem volna annak, ha többet megtudok az írónő magánéletéről, férjéről és gyerekéről, bármi ami kicsit személyesebb, és amitől, én mint olvasó, közelebb érzem magamhoz a könyvet.
Ami viszont nagyon is átjött ebből a könyvből az az életigenlés és a derűs jókedv. Minden egyes oldal áradozik erről az érzésről, amit legjobban az olaszok tudnak megélni, és amit nekünk is jó lenne megtanulni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.
Napsütötte Toszkána
Tericum Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
373
