A Björnstadi történet folytatódik ebben a regényben, ugyanolyan szívettépő és megható történettel, mint a sorozat előző részében. Sőt, ez a könyv, nem csak méltó folytatása az első résznek, de valójában még annál is jobb.
Ahhoz, hogy ez a kötet teljes mértékben érthető legyen, mindenképp fontos és elengedhetetlen a sorozat első részét is elolvasni. A múltbeli traumák, az elszenvedett sérelmek és az elkövetett bűncselekmények folytatódnak ebben a részben is, sőt még több drámai helyzetet szülnek ebben a könyvben.
A hokiváros története, lakosainak személyes traumái ebben a könyvben újabb olyan helyzeteket szül, ami által újból felmerül a legfontosabb kérdés: Vajon meddig tudunk szemet hunyni valami felett, ami rossz? Vajon be gyógyulnak-e a múlt sebei vagy bénító erejük mindig is hatással lesz az ember életére?
Ennek a városnak a lakosai mind rajonganak a hokiért, ez az ami nem csak egy közösséget, de családokat is egyben tart. De mindez valójában csak a felszín, mert a hoki mögött olyan házasságok, párkapcsolatok, kamaszok és gyerekek bújnak meg, akik mind hordoznak magukban valamilyen bánatot, fájdalmat vagy traumát.
Ebben a részben a hangsúly most a két rivális város közötti mérkőzésen van, de itt valójában nem is a játék a fontos, hanem azok az emberek, akik emögött a játék mögött vannak.
Az igazi rivalizáció nem a két csapat között van, hanem azok az emberek között, akik a pénz, a hatalom és a túlélés miatt, szinte bármire képesek.
A fiatal kamaszok élete, ami ebben a könyvben az olvasó elé tárul, tele van rengeteg olyan fájdalmas és szívet tépő résszel, amivel mindannyian azonosulni tudunk.
Titkokról hull le a lepel, új szerelmek kelnek életre, régi barátságok fulladnak kudarcba, közben pedig zajlik a nagybetűs élet, ami a könyv minden egyes szereplőjére valamilyen szinten hatással van.
Backman ezúttal is rendkívüli éleslátással mutatja meg az emberi lélek titkait, vágyait és fájdalmait. Ez a magával ragadó könyv, történetével teljesen magába szippant, miközben hűségről, barátságról és a mindent felülíró szeretetről mesél.
Zseniális az ahogyan Backman a különböző történeteket egymásba szövi ebben a regényben, figyelve arra, hogy hitelesen és életszerűen mutassa meg szereplőit. A szereplők belső világa, az érzelmek, valamint az emberi konfliktusok megélése, egy egészen különleges történetet eredményeznek ebben a könyvben.
A múlt sérelmei maradnak, sőt néha új traumák kerülnek ezek mellé, de a könyv szereplői is változnak mindeközben, az ellenségekből barátok lesznek, a sebek begyógyulnak és minden új kezdet magában hordozza a reménységet és a hitet.
Ez a könyv egy hihetetlenül különleges és egyedi olvasásélményt tud nyújtani. Öszetettsége, letisztult története, szimpatikus szereplői belopják magukat az olvasó szívébe.
Az ahogyan Backman a bölcs, mély értelmű és irodalmi megfogalmazásait átadja olvasóinak, szerintem példátlan. Egyszerre tudja az izgalmas történetet a rendkívül hasznos életbölcseséggekkel kombinálni, ami miatt már szinte függőséget okoznak könyvei.
Roppant érdekes és aktuális témákat dolgoz fel ez a könyv, figyelve arra, hogy a fontos társadalmi témák azért ne menjenek át egy klisés megközelítésbe.
Egyszerre sirattat és nevettet meg ez a csodálatos szépirodalmi könyv, ami egy izgalmas és érdekes történettel, tűpontos társadalmi korrajzot ad vissza arról, hogy milyen problémái vannak a mai korban élő embereknek.
Ezért érdemes Backman könyveit olvasni, mert ő hihetetlnül jól ír, ismeri szereplői lelki világát, valamint azt, hogy mi motiválja őket és mi az amitől kiakadnak.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Minden kapcsolatnak van vesztese. A világért se ismernénk be, de egyikünk mindig kicsit többet kap, a másikunk pedig kicsit könnyebben hagyja magát.
Egymás ellen
Animus Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
416
