Hiszem azt, hogy vannak könyvek, amelyek akkor hatnak igazán és érnek célba, ha megfelelő időpontban olvassuk őket. Engem ez a könyv a legjobbkor talált meg, úgy érzem rengeteget köszönhetek annak, hogy ez a könyv a kezembe került, mert számomra egy katartikus élménnyel ért fel.
Nem olvastam még egyetlen könyvét sem a szerzőnek, annak ellenére, hogy úgy tűnik, könyvei nagy sikernek örvendeznek. Most, hogy már én is részese lettem Backman csodálatos világának, úgy gondolom rátaláltam egy újabb kedvenc szerzőre.
Ez a könyv annyira élethű és dinamikus, hogy olvasóként úgy érzi az ember, mintha róla szólna ez a könyv, mintha az ő gondolataiban olvasna a szerző. Backman könyvében életre kelnek a szereplők, igazi hús-vér emberek, akik hétköznapi sorsokon és történeteken keresztül az élet különböző területeire próbálnak olyan gondolkodni valót adni, ami talán nagyobb tudatosságra és felelősség vállalásra szólít fel.
Backman könyve egy kudarcba fulladt bankrablásról szól, egy ingatlanügynökről és több olyan emberről, akik egy lakásbemutatóra érkeznek. Egy véletlen során ez a bankrabló idekeveredik ebbe a színes társaságba, ahol a sok különböző személyiségű és sorsú ember hatást gyakorol egymásra, megváltoztatva egymás életét. Miközben ezek a túszok összeismerkednek, hamar rájönnek arra, hogy mindannyian hordoznak olyan félelmeket, szorongásokat, kudarcokat és fájdalmakat, amik közösek bennük.
Ez a tragikomikus, szívet tépő és szívet szorongató történet egyszerre megdöbbent és felráz. Backman-nek sikerül szereplői esendősége által az emberi lélek legsötétebb bugyrait is feltárni, ami által nagyon könnyű kapcsolódni ezekhez az emberi sorsokhoz.
Ezt a könyvet csakis úgy lehet végigolvasni, hogy az ember egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Backman humorosan és kissé szarkasztikusan mutatja be szereplőit, felnagyítva problémáikat és górcső alá véve mindazt, ami gyakran jelentéktelennek tűnik a szürke hétköznapokban, de hatása mégis életeket változtathat meg.
Ahogyan a könyv szereplői mesélnek szorongásaikról, félelmeikről, konfliktusaikról, kudarcaikról az annyira emberi, testközeli, hogy olvasóként olyan mintha saját magát olvasná ki az ember ebből a könyvből.
Ez a nagyon különleges és egyedi írásmód felfoghatatlan hatást gyakorol az emberre, magával ragadó, letaglózó és katartikus.
Azt hiszem csak a zsenik tudnak ilyen mélyen belelátni az emberi lélekbe, megmutatva azt a kesze-kusza érzelmi világot, ami gyakran az ember számára is érthetetlen és megfoghatatlan. Miközben hol nevetve, hol sírva, hol meghökkenve, hol pedig rácsodálkozva nézünk önmagunkra ebben a könyvben, talán egy olyan folyamat is elindul bennünk, ami által sikerül jobban megismerni önmagunkat.
Zseniális írónak tartom Backmant, pedig még csak most ismerkedem vele, de ironikus humora, realista szemléletmódja és mély lélektani ábrázolása úgy mesél életről, házasságról, barátságról, szerelemről, szülői szerepről és magáról a halálról is, hogy azonnal magunkra ismerünk.
Backman el tudja érni azt az olvasónál, hogy mélyen magába nézzen, némi humorral nézzen rá élete nehezebb dolgaira és közben elinduljon benne egy önvizsgálat.
De ez a könyv nemcsak az ÉN-ről szól, hanem mindazokról is akik körülvesznek, akik hatással vannak ránk, és akikre mi is hatást gyakorolhatunk.
Fájdalmas igazságok és szemtelen felismerések jönnek át a könyv lapjain, mind olyan dolgok, amik a legtöbbünk számára ismerősek, mégis olyan nehéz beszélni róluk.
A könyv keserédes hangulata a végére pozitív hangnemben ér véget, a humort és az öniróniát felváltja a remény és a hit, hogy van kiút és bármikor lehet változtatni adott életkörülményeinken.
Feledhetetlen olvasmányban volt részem, amit én minden korosztálynak csakis ajánlani tudok, mert szerintem ez az a könyv, ami a legtöbbet tud az életről és az emberi lélekről, és ezáltal talán kissé felelősségteljesebbé és tudatosabbá tesz önmagunkkal és embertársainkkal szemben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Nem kell bebizonyítania semmit senkinek. Elég, úgy, ahogy van.
Hétköznapi szorongások
Animus Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
369
