Van valami az ázsiai irodalomban, ami engem mindig megfog. Az egyszerűséget, a letisztultságot és a könnyedséget fedezem fel minden ilyen könyvben, ami által nem csak az olvasás válik egy kellemes tevékenységgé, hanem maga a könyv hatása is sok ideig velem marad.
Nem vagyok egy macskás ember, sokkal inkább kedvelem a kutyákat, viszont ez a könyv teljesen levett a lábamról. Szinte lehetetlen érzelmileg nem meghatódni, mikor az ember egy olyan könyvet olvas, amiben több édes és cuki macskáé a főszerep. És ha mindez nem lenne elég, akkor a könyvben megjelenik egy igazán életrevaló kutya is, ami csak még inkább megkoronázza ezt a felnőtt tanmesét.
Ebben a kötetben több párhuzamos történetet és életutat követhetünk végig. Mindegyik történetben egy macska a főszereplő, de emellett röviden a felnőttek életét is megismerjük.
Ebben a könyvben nem csak a felnőttek, hanem a macskák is megszólalnak, saját gondolataikat és érzéseiket osztják meg az olvasóval.
Az ő segítségükkel az emberek mindennapjaiba látunk bele, azokba a hétköznapokba, ahol látszólag semmi különleges vagy érdekes nem történik, mégis minden pillanatképnek egy mélyebb jelentősége van.
Hétköznapi emberek, hétköznapi problémákkal, akik a szerelemcsalódással, a gyásszal, a bűntudattal, a veszteséggel egy macska segítségével küzdenek meg.
Az állatok társasága valahogy mindezt elviselhetőbbé teszi, megmutatva azt, hogy minden nehézség sokkal könnyebb, ha van kivel megosztani a terheket.
Négy nő rövidke életútját követjük végig ebben a kötetben, akikhez egy-egy kóbor macska társul. Ezeknek a nőknek és macskáknak egybefonódik az életük, mindegyik hatást gyakorol a másikra. Bármilyen nehézséggel is küzdenek, hamar rájönnek arra, hogy problémáikkal nincsenek egyedül.
A macskák ebben a történetben nem csak egyszerű háziállatok, hanem emberi érzésekkel és tulajdonságokkal felruházott állatok, akik hűséges és szerető társai gazdáiknak.
A lehető legnehezebb és legmegterhelőbb témák bukkannak fel a könyvben, úgy mint a depresszió, kiégés, önbizalomhiány, ennek ellenére, ez nem egy megterhelő olvasmány, sokkal inkább kellemes, nyugtató és szórakoztató.
Egy igazi léleksimogató könyv, amiben közelebbről is megismerhetjük az emberek és házi kedvenceik közötti különleges kapcsolatot és kötődést.
A szomorú történeteket nagyon szépen egyensúlyozza a humor és a könnyedség, a mély emberi érzelmeket pedig mindig felváltja egy-egy csínytevés, amit a cuki macskák szívesen űznek.
Összességében ez egy kedves, bájos és szórakoztató könyv, ami az életről a macskák szemszögén keresztül tanít.
Talán a legnagyobb tanulságokat akkor lehet meghallani, ha csöndben van az ember és megfigyeli házi kedvenceit, akik ösztönből szeretnek, védenek, gondoskodnak és önfeledten játszanak.
Néha nem ártana, ha mi emberek is így tudnánk együtt, egymás mellett élni. Ebben a történetben a macskák mindenképp erre hívják fel az olvasó figyelmét, miközben odakuporognak az ember lábához és semmi másra nem vágynak csak arra, hogy szeressék őket.
Nem erre vágyunk mindannyian?
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az ember néha akkor is szörnyen magányos, ha van valakije, még jobban is, mint amikor nincs.
Ő és a macskája
21. Század Kiadó
2024
Keménytábla, Védőborító
157
Vereczkei Andrea
