Több holokausztról szóló könyv elolvasása után, azt gondolhatná az ember, hogy már semmi újat nem lehet ebben a témában olvasni, ugyanis minden 2. világháborús könyv tele van emberi kegyetlenségekkel és szívet tépő sorsokkal. Azonban bármennyire is fájdalmas olvasni ezeket a könyveket, a valóság még csak meg sem közelíti azt a világot és azt az élményt, amit több millióan is átéltek a 2. világháború idején.
Janek története, aki az egyik túlélője a 2. világháború koncentrációs táborainak, ebben a könyvben arról az életösztönről beszél, ami képes gyakran még az értelmet is felülmúlni és egyetlen célja ez életben való maradás.
Ez az igaz történet alapján megírt könyv egyszerre valóság és fikció, ugyanis a legtöbb része hűen adja vissza Janek történetét, azonban néhány rész az írói fantázia szüleménye, ami azonban sok 2. világháborús élményre és beszámolóra alapszik. Ez a valóságon alapuló történelmi fikció mit sem vesz el abból a valóságból, ami több millió ember vesztét és halálát jelentette.
Janek története hihetetlennek tűnik, mégis igaz, ugyanis alig töltötte be a tíz évet, mikor a nácik lefoglalták szülővárosát. Tíz különböző koncentrációs tábort élt túl, miközben sorra veszítette el családtagjait és barátait. Éveken át csak egy számmal a karján élte túl a halál- és munkatábor földi poklát. Gyerekként hamar fel kellett nőnie és megtanulni azt, hogy a nap végén csak az számít, hogy életben van még az ember vagy sem.
Fájdalmas, szívszorító és szomorú végigolvasni az ő történetét, ugyanis emberfelettinek tűnik az az erő, bátorság és kitartás, amivel Janek a végsőkig küzdött.
Ez a csupán néhány oldalas regény, ami rövid fejezetekből áll, a tényekre alapozva adja vissza azt az érzést, amit oly sok zsidó átélt a koncentrációs táborokban. Ezek a rövid fejezetek tényeket és adatokat közvetítenek, a sorok között azonban ott lappang a küzdelem és a halálfélelem. Bármennyire is érzelmesnek tűnik ez a regény, és jogosan hat az érzelmekre, még akkor sem tudja úgy igazán éreztetni a mai emberrel azt a kilátástalan helyzetet, amibe oly sok zsidó került a 2. világháború idején. Azok a túlélők akik erről mesélnek, valahogy mindig reményt és hitet ébresztenek a mai emberben. Janek története is reménykeltő, ugyanis ő mindent és mindenkit elveszít, és csak a holnap reménye az, ami még életben tartja.
Ez az a könyv, amit én szívesen ajánlanék ifjúsági irodalomként is, ugyanis sok hasznos információt tartalmaz, valamint van egy örök érvényű üzenete is: sosem szabad feladni a reményt!
A regény egyes szám első személyében elmesélt történet gyakran csak a tényekre hivatkozik, és néha az az érzése embernek, hogy túl gyorsan és nagy lépésekkel haladunk a történetben. Emiatt kicsit olyan mintha egyfajta távlatból szemlélnénk az eseményeket, és néhány része a történelemnek és a történetnek kimarad. Ennek ellenére, hihetetlenül hatásos ez a történet.
Amilyen gyorsan és pörgősen haladnak az események a regényben, pont olyan hirtelen is ér véget Janek története, ami kicsit kellemetlen érzéseket kelt az olvasóban, ugyanis annyi borzalom elolvasása után, túl hirtelen jön ez a boldogan véget érő történet. A vége szerintem több figyelmet is igényelt volna, amit azonban csakis az írói stílus hiányosságának tudok be.
Ez is egy egyedi történet, ami nagyon jól ki tudja egészíteni a történelmi könyveket, ugyanis olyan emberi sorsokról ír, akik bár a történelmi tankönyvekbe nem kerülnek be, mégis érdemes megemlékezni róluk, ugyanis ezek az emberek tetteikkel bátorságról, hitről és kitartásról tettek bizonyságot.
Ebben a könyvben pedig az a különleges, hogy a könyv szerzője egy gyermeki szemszögön keresztül adja vissza a 2. világháború borzalmait, ezért is annyira érzelmes és érdekes elolvasni azt, hogy egy gyermek milyen érzésekkel és gondolatokkal küzdött meg a holokauszt idején. A regény lélektani része pont erre helyezi a hangsúlyt, hogy milyen maradandó élményeket tud hagyni az emberben mindaz amit gyerekként átél, arról nem is beszélve, ha ez a gyerek egy koncentrációs tábor túlélője.
Ez az ami kiemelkedő ebben a regényben, a gyermeki lélek, ahol az érzelmek és gondolatok olyan formákat öltenek, amit még felnőtt fejjel is nehéz felfogni.
Szeretet, biztonság, táplálék nélkül szinte lehetetlennek tűnik a túlélés. Janeknek, a serdülő zsidó fiúnak mégis sikerült, mert mikor már mindenét elveszítette, csak a remény maradt végső megoldásnak.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) az élet egy folyó. Nincs kezdete, nincs közepe, nincs vége. Mindaz, ami vagyunk, amit érünk, csak annyi, amit teszünk, amíg a folyón lebegünk: hogy hogy bánunk embertársainkkal. Emlékezz erre, és jó ember leszel mindig.
A végső megoldás: a remény
Álomgyár Kiadó
2020
Keménytábla
240
