Bizonytalan és ismeretlen terepet jelentett számomra ez a könyv, mert mindeddig nem sokat olvastam vagy tudtam Frida Kahlo életéről.
Ez a könyv azonban egyszerre tette helyére a fejemben a dolgokat, és hagyott ugyanakkor rengeteg megválaszolatlan kérdést maga után.
Olyan ez a könyv, mintha Frida memoárját olvasnánk, amiben nem is annyira a tényszerű információkon van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen érzések, gondolatok, félelmek és vágyak foglalkoztatták ezt az igazán különleges mexikói festőművésznőt.
Nem igazán tudom hova tenni ezt a könyvet, mert bár érdekesnek tartottam végigolvasni ennek a szókimondó és minden szinten szenvedélyes és karakteres nőnek az életét, valahogy a könyvnek mégsem sikerült mélyebb érzelmeket vagy gondolatokat kiváltania belőlem.
Olyan volt ez nekem, mintha egy tényirodalmat olvastam volna, ahol kronologikus sorrendben olvasnám végig Frida Kahlo életének fontosabb eseményeit.
Ebben a könyvben egyértelműen Frida Kahlo és Diego Rivera, két különleges és egyedi művész, viharos és szenvedélyes szerelmi kapcsolatáról van szó.
Frida, az a nő, aki a 20. század elején testével-lelkével mélyen együtt éli meg a világ változásait, valamint személyes kudarcait és fájdalmait. Testét nem egyszer veszteség, fájdalom és meggyötörtség éri, ami erős nyomatot hagy lelki világában. Ebből a sötétségből reméli a kiutat Frida, mikor megismeri Diegot, akinek feleségévé válik.
De kettejük kapcsolata, amennyire szenvedélyes és indulatos, pont annyira törékeny és fájdalmas. Frida hiába próbál menedéket találni ennél a férfinál, végül is csakis a festészetben, képei által tudja leginkább kifejezni mindazt, amit nőként és feleségként átél és megél.
Nagyon komor és nyomasztó a hangulata ennek a könyvnek, mert csakis a fájdalmas veszteségekről, a kudarcokról és a kilátástalan utakról mesél.
Két rendkívül erős és határozott egyéniség napi harcaiba és küzdelmeibe láthatunk bele, egy olyan szerelembe, ami egyszerre megsemmisít és felemel.
Valóban egy mindent elsöprő szerelmi történetet olvashatunk ebben a könyvben, ami egy női sorson és szemszögön keresztül mutatja meg azt, hogy a legerősebb és legfüggetlenebb nő is, végül is arra vágyik, hogy szeretve legyen és ő maga is szeretni tudjon.
Frida ezt a szeretetet házasságában próbálta megélni, és mindazt, amit szavakkal és tettekkel nem tudott kifejezni, a festészettel tette meg.
Nekem ebben a könyvben leginkább a női szemszög tetszett, a női sors ábrázolása, amiben benne van a saját vágyálmok megélése, a szeretett férj utáni sóvárgás, valamint a be nem teljesült anyai ösztönök megélése.
Frida egész élete egy örökös harc és elengedés, amiben az öröm és a boldogság csak szemfényvesztés. Személyes élete és munkássága teljesen egybeforrt, a művészet jelentette számára azt a fajta beteljesülést és menedéket, amit személyes kapcsolataiban sosem tudott megélni.
Önarcképei nem hiába önéletrajzi ihletésűek, ugyanis magányosságának szimbólumai ezek. Festőművészként ő volt az első nő, aki úgy ábrázolta a női testet, szexualitást és érzelmeket, mint senki más előtte.
Bár ebben a könyvben munkásságáról alig esik szó, mivel a hangsúly a férjével való szerelmi kapcsolaton van, azért mégis érezhető az a sok feszültség, magány és fájdalom, ami végigkísérte Frida életét, és ami festményeiben került igazán kifejezésre.
Ha valaki szeretne jobban belelátni Frida Kahlo életébe, valamint egy nem éppen átlagos hétköznapi szerelmi történetet szeretne olvasni, akkor ezt a könyvet mindenképp ajánlom neki.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az ember nem sejtheti előre, ki fogja meg a kezét, ha minden szétzuhan.
Frida szerelme
Libri Könyvkiadó Kft.
2020
Füles, Kartonált
288
