Ez a kis lilás-rózsaszínes könyv, nagyon érdekes címével és fülszövegével, első perctől kezdve felkeltette a figyelmemet. Már csak a fülszövege alapján is úgy gondoltam, hogy ez bizonyára nem egy szokványos tucatkönyv, hanem valami egészen más. És akkor még csak nem is sejtettem, hogy mennyire más is ez a könyv. A könyv borítójából kiindulva egy könnyed és szórakoztató regényre gondoltam, de megtévesztett a borítója, mert ez a könyv távol áll a kikapcsolódástól.
Már a legelső oldalak elolvasása után éreztem ezt a másságot, amihez azért hozzá kellett szokni és rá kellett hangolódni. Mert hogy ez a könyv minden, csak épp hétköznapi nem. Eleinte nehezen igazodtam el a könyv cselekményén és a szereplőket is nehezen kötöttem össze, de ahogy haladtam a könyv olvasásával, egyre jobban és jobban letisztult ez a kép.
Ez a könyv egy keserédes könyv, ami alapvetően egy anya küzdelmeit és bizonytalanságait boncolgatja, miközben olyan mélyértelmű és elgondolkodtató bölcsességek fogalmazódnak meg benne, amihez szerintem egy bizonyos életkor és élettapasztalat szükséges, ahhoz hogy érthető legyen.
Ezt a könyvet szeretni vagy utálni lehet, de az biztos, hogy annak ellenére, hogy elsőre kicsit megfoghatatlannak és csapongónak tűnik az egész könyv, mégis van benne valami különleges és érdekes.
Fura a regény cselekménye, ennél már csak a szereplők karaktere az ami még furább, de összességében egy nagyon jól felépített és megszerkesztett regény.
Nem valami izgalmas és feszültséggel teli cselekményre kell számítani ebben a könyvben, hanem egy olyan elbeszélésre ami szinte már-már túl intimnek, személyesnek és zavarba hozónak tűnik, de pont ez az erőssége ennek a könyvnek.
A regény főszereplője és egyben elbeszélője is, egy két gyerekes, férjezett és dolgozó anya. A szerepek, anyaság, feleség és dolgozó nő egyfajta válsághelyzetet indítanak el benne, ami által szinte újra gondolja az egész életét, főleg a gyerekkori traumáit, amelyek mostani felnőtt szerepeit is befolyásolják. Az ő történetét követhetjük végig, ami csupán négy napot mutat be az életéből, de ez bőven elegendő ahhoz, hogy az olvasó megismerje az ő gondolatvilágát és lelki válságát.
Engem magával ragadott és beszippantott ez a folyamat és válsághelyzet, amivel szerintem minden nő és anya, legalább egyszer szembesül élete folyamán.
Soha egy könyvnél sem éreztem még ennyire helyénvalónak és találónak a könyv címét, mint ebben az esetben. Remek címválasztásnak bizonyult ez a kis szójáték, ugyanis három rövidke kis szócska szinte már össze is foglalja mindazt amiről ez a könyv szól. Azt a bizonytalanságot, kételyt és határozatlanságot, amivel gyakran szembesülnek az anyák.
Egészen elképesztő az az érzelmi hullámvasút amit a könyv főszereplője, egy harmincas évei vége felé járó holland anya él meg. Bizonytalansága megmutatkozik az anyaság kérdéseiben, kételyei merülnek fel a házasságával kapcsolatban és gyerekkori traumáinak fel nem dolgozása bizony mély nyomokat hagy benne. Felszínesen olvasva úgy tűnik, hogy ez a könyv csak egy női sors alakulását mutatja be, de ennél sokkal több van benne.
Miközben egy anya életén keresztül kísérhetjük végig mindezeket, a háttérben olyan morális és társadalmi kérdések merülnek fel, amelyekre nem egyszerű a válasz. A női emancipáció, a nő és férfi közti egyenlőség, a szerepek közti különbségek, a közösségi média hatásai mind olyan dolgok amik ebben a könyvben jelen vannak.
És mindezt tetőzi a főszereplő lelki problémája és válsága, ami saját gyerekkorához fűződik. A szülői minta tovább öröklődése, a gyerekkori traumák következményei és a felnőtté válás nehézségei, azok a dolgok, amik igazán foglalkoztatják a könyv hősnőjét. Mindezt csupán az ő szemszögén keresztül lehet megfigyelni. Eleinte még szimpatikusnak tűnik ez az anya, és én mint olvasó a könyv vége fele se undorodtam meg tőle, sőt akkor értettem meg igazán az ő személyiségét és életét. Nem szánalmat vagy sajnálatot ébresztett bennem, sokkal inkább megértést és elfogadást. Mert ez a könyv megint csak felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekkori traumák és élmények bizony minden esetben kihatnak a felnőttkorra. Nem lehet ezeket csak úgy szőnyeg alá seperni vagy félvállról venni, mert előbb vagy utóbb szembesülni kell velük.
Szerintem ez a könyv pont ott ér véget, mikor ez a szembesülés és feldolgozás elkezdődik. Talán a könyv hősnőjének is megadatik még egy esély arra, hogy feldolgozza gyerekkori traumáit és tanulva belőlük, ne ugyanazokat a hibákat kövesse el.
Nagyon érdekes könyv, a kortárs világirodalom egyik kiemelkedő darabja. Szerintem több figyelmet is megérdemelne, mert irodalmi szempontból egy értékes könyv. A főhősnő történetén keresztül olyan perspektívák kerülnek előtérbe, amelyekre első olvasásra nem is gondolna az ember. Érdemes elgondolkodni a könyv üzenetein, főleg azon, hogy hova is tart az emberiség a 21. században és milyen reális vagy épp nem reális problémákkal küzd. A könyv csak egy nő néhány napját mutatja be, de hány ilyen nő és férfi él ma közöttünk, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.
Kedvenc idézetem a könyvből:
…felelős vagyok a két fiamért, ezért a két kis élőlényért, akiknek szükségük van rám. Utat kell mutatnom nekik, nem számít, hogy még magam is csak keresem a helyem.
Talán bizony mégsem
Typotex Kiadó Kft.
2016
Füles, Kartonált
232
