A trilógia utolsó befejező részét nagy kíváncsisággal és izgalommal vettem kézbe. A sorozat első kötete kellően elnyerte tetszésemet, ezért is szerettem volna Anna és Mihály történetének a végét is elolvasni.
Már a sorozat második könyvénél is volt egy olyan érzésem, hogy nem annyira erős, mint a trilógia első része, de sajnos a harmadik rész lett szerintem a leggyengébb mindközül.
Ahhoz, hogy a trilógia teljes mértékben érthető legyen, mindenképp szükséges elolvasni a sorozat első két részét is.
A sorozat első része Annáról szól, a második rész Anna férjéről, Mihályról, ez a harmadik rész pedig kettejük gyermekéről. Vagyis a könyv címe alapján ebből indulunk ki, de sajnos a füredi gyermek csak a kötet utolsó oldalain jelenik meg, röviden tudunk meg róla néhány információt.
Ilyen szempontból ez némi csalódást okozott olvasás közben, de a könyv vége annyira nyitott és ígéretes, hogy talán lesz még folytatása az Oroszy család történetének.
Anna és Mihály története, ami egy nagyon éles kontrasztot mutat meg a 21. és a 18. század között, folytatódik ebben a kötetben is. Minden logikát felülmül ez a szerelmi történet, amiben Anna, egy modernkori nő, hirtelen a 18. századba kerül, ahol egy nemes és vagyonos úr felesége lesz.
Érdekessége ennek a könyvnek az, hogy nagyon jól ábrázolja a két kor közötti különbséget, valamint egy nagyon részletes és élethű korképet kapunk arról, hogy hogyan éltek és gondolkodtak az emberek a 18. században.
Főleg ez a téma jellemző erre a befejező részre, betekintést kapunk a vidéki élet lassúságába és egykori egyszerűségébe.
Történelmi utalásokon, magyar helyszíneken és hagyományokon keresztül egy nem mindennapi szerelmi történetbe tudunk belefeledkezni.
Nagy meglepetésekre nem lehet számítani ebben a kötetben, ugyanis a szerelmi történet gyümölcse, egy gyermek, ahogyan a könyv címe ezt már előre is vetíti.
Sokkal hangsúlyosabbak ebben a kötetben a tájleírások, a régmúlt idők hangulata, szokásai, hagyományai és babonái kapnak ezúttal fontos szerepet.
A füredi helyszínek tökéletes hátteret képeznek egy olyan történetben, ahol a múlt és a jelen harmonikusan olvad össze.
Vegyes érzéseim maradtak a könyv befejezése után, annak ellenére, hogy így egyben a trilógia egy nagyon kedves és bájos történet, de ez az utolsó rész, szerintem nem lett méltó befejezése az eddigi sorozatnak.
A könyv első fele túl hosszadalmas és terjedelmes, helyenként nehéz lépést tartani a sok leírással és információval, a második fele már sokkal érdekesebb, ott ugyanis Mihály jelenbeli asszimiliációjáról lehet olvasni.
A könyv legzavaróbb része a gyermek fogantatása és születése, ami alig néhány sor az egész könyvben.
A sok háttérmunka és a kutatómunka eredménye ebben a kötetben is jelen van, érezni lehet a könyv alapos és átgondolt kivitelezését. Csak kár, hogy ez az egész történetre nézve, olvasás szempontjából sajnos ezúttal nem volt annyira jó hatással, mert nem lett annyira izgalmas és kalandos, mint a kötet előbbi részei.
A történetvezetés számomra most eléggé hiányos volt, nem igazán tudtam belemerülni a kötet cselekményébe és abból a részből, amit a leginkább vártam, túl keveset kaptam.
Összességében kellemes és jó olvasmány volt, de szívesen olvastam volna többet is Anna, Mihály és Ádám jelenbeli, 21. századi életéről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet nem az, ami történik velünk, hanem ahogyan a szívünk emlékszik rá!
A füredi gyermek
Álomgyár Kiadó
2022
Keménytábla
408
