Marie Vareille regénye egy mélyen megrázó, ugyanakkor lebilincselő történet, amely a családon belüli erőszak és a gyermekkori traumák hatásait vizsgálja. Minden mondata, minden hangulata, minden apró rezzenése mélyen megérinti az olvasót, nyomot hagyva a lelkében és az elméjében.
A könyv nem csupán elmeséli a fájdalmat, hanem érzékletesen átadja azt: a félelem, a kiszolgáltatottság, a harag és a remény pillanatait viszont ugyanúgy megmutatja. A karakterek belső világának hiteles ábrázolása révén szinte testközelből tapasztaljuk meg a traumák súlyát, ugyanakkor a történetben megjelenő empátia, szeretet és kitartás a gyógyulás lehetőségét is felvillantja. Ez a regény egyszerre hátborzongató és lélekemelő olvasmány, amely hosszú ideig kíséri az olvasót, gondolkodásra késztetve a családi kapcsolatok, az önazonosság és a megbocsátás témáiról.
Váltott szemszögön keresztül, több szereplő szájából kapunk egy olyan fájdalmas és nyomasztó történetet, amelyben az erőszak, a bántás, a manipuláció és a kizsigerelés legsötétebb oldalai bontakoznak ki. Minden fejezet közelebb visz a karakterek belső világához, bemutatva, hogyan formálja a gyermekkori trauma, a félelem és a csalódások láncolata az ember személyiségét és döntéseit.
Ez a lélektani regény egyben egyfajta thriller is: elsőre minden világosnak és egyértelműnek tűnik, a felszínen megnyugtató rendet és logikát sugallva, de a mélyebb rétegek alatt olyan sok rejtett emberi mocsok, belső szenny és keserűség lapul, amely mindvégig feszültséget teremt, és az olvasót folyamatosan az igazság keresésére ösztönzi. A könyv egyszerre riasztó és lebilincselő, elgondolkodtató és provokatív, egy olyan világba vezet minket, ahol a felszín és a valóság közötti különbség fájdalmasan éles, és ahol a lélek kitartása, túlélési ösztöne és a remény pillanatai együtt alkotják a történet igazi súlyát.
A könyv lapjain keresztül mélyen belemerülhetünk Abigaëlle visszavonult életébe a kolostor falai között, miközben felsejlenek gyerekkori emlékei naplóbejegyzések formájában. Megismerjük a jelen fájdalmas valóságát is: egy bántalmazott anya és feleség kilátástalan mindennapjait, valamint egy fiatal férfi küzdelmeit a belső démonai ellen. A regény mesterien váltogatja a múlt és a jelen történetszálait, feltárva a trauma és a gyógyulás komplexitását, miközben az emberi kitartás, a szeretet és a remény finom, de erőteljes üzenetét is közvetíti.
Gyermekkori súlyos traumák, bántalmazott nők, családon belüli erőszak – ezek mind olyan nehéz és fájdalmas témák, amelyekről olvasni is megterhelő. Ez a könyv azonban nem csupán könnyeket csal az olvasó szemébe; finoman, de határozottan kézen fogva vezet végig a gyógyulás útján, kiemel a földi pokol mélyéből, és lassan átvezet a fénybe.
Abigaëlle, Zoé és Gabriel története összefonódik, sebeik, titkaik és traumáik láthatatlan szálakon kapcsolódnak össze, miközben mindegyikük saját küzdelmét vívja, saját múltját próbálja feldolgozni. A regény nemcsak a fájdalom súlyát mutatja meg, hanem a remény, az önismeret és az emberi kitartás erejét is, ráébresztve az olvasót, hogy még a legsötétebb helyzetekből is van kiút, és a gyógyulás valóban lehetséges, ha van bátorságunk szembenézni a múlttal.
A könyv érzékenyen, empatikusan és hihetetlenül hitelesen ábrázolja a bántalmazás és a félelem súlyát, miközben a váratlan fordulatok végig megrázó meglepetéseket okoznak a regényben. Ez nem csak egy drámai történet, hanem egy tanulságos, elgondolkodtató olvasmány is a túlélésről, a lelki erőről és a család dinamikájáról.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Sok idő kell a változáshoz, különösen azoknak, akiknek nehéz gyerekkoruk volt.
Az utolsó gyufaszál
Európa Könyvkiadó
2025
Puhatáblás, Ragasztókötött
325
Tóth Réka
