Újabb 2. világháborús könyv került a kezembe, egy olyan holokauszt történet, amiben ezúttal nem egy zsidó család, hanem egy cigány család történetét lehet végigkísérni.
Számomra teljesen új volt egy olyan történetről olvasni, amiben a főszereplők nem zsidó származásúak, de kisebbségi származásuk miatt, ugyanolyan kegyetlen bánásmódnak vannak alávetve, mint zsidó embertársai.
Számomra rendkívül érdekes és egészen újszerű volt egy másik népcsoport szemszögéből olvasni a holokauszt megrázó eseményeiről.
Egy héttagú család történetét lehet ebben a regényben végigkísérni. Az édesanya egy német ápolónő, férje egy cigány hegedűmévész, akik öt gyerekükkel együtt kerülnek az auschwitzi koncentrációs táborba.
Bár Helene Hanemann, az édesanya árja németnek számít, így rá nem vonatkoznának ezek a brutál kemény és embertelen faji törvények, ő azonban feláldozva önmagát, szabad akaratából vonul be családjával együtt a táborba.
Önfeláldozó módon, teljes odaadással és szeretettel követi és szolgálja családját, a végsőkig kitart mellettük és amennyire lehet óvja és védelmezi őket.
Az Auschwitz Birkenaui táborban Helene mindent megtesz azért, hogy gyerekei életét amennyire csak lehet könnyítse és megóvja őket a mindennapi küzdelmektől.
Tábori tartózkodásuk ideje alatt Helene, Josef Mengele ötlete és irányítása alapján, a tábori gyerekek védelmezője lesz, ugyanis ő lesz a helyi óvoda és iskola vezetője.
Helene így több emberrel és gyerekkel is kapcsolatba kerül, akiket próbál minden erejével a haláltól megóvni.
A Hanemann család története nagyon megrázó és megható, édesanya és édesapa történetén keresztül emberi hősiességről és önfeláldozó szeretetről lehet olvasni.
Ez egy rendkívül részletgazdag és hiteles 2. világháborús történet, aminek valós alapja csak még inkább különlegessé teszi ezt a regényt. Amennyire kegyetlen és fájdalmas egy család élet-halál küzdelmének a végigkísérése, pont annyira életigenlő és motiváló, ugyanis minden emberi borzalom ellenére, a szeretet, az önfeláldozás és az emberség a pokol legmélyebb bugyraiban is megmutatkozik.
Ez a könyv mindenképp elgondolkodtat, mérlegelve azt, hogy mitől függ az, hogy az ember ennyire ki tud önmagából fordulni és már szinte állati ösztöntől vezérelve gyilkol és bűntudat nélkül életeket olt ki. A körülmények, az ember személyisége vagy csupán egy ideológia miatt szörnyű történetekről lehet olvasni ebben a könyvben, ennek ellenére a sorok között egy kis reménysugár is megjelenik ebben a könyvben.
Bár ez egy családtörténet, az édesapáról kevesebbet tudunk meg ebben a kötetben, az édesanya történetén van a hangsúly, aki a legszörnyűbb körülmények között is hű marad önmagához, a végsőkig kitart és reményt ad gyerekeinek.
Ez egy lelkileg megterhelő olvasmány, ami egy családanya szemén keresztül az auschwitzi borzalmakba ad betekintést. De ez a példaértékű édesanya életével és tetteivel arról tesz bizonyságot, hogy bármilyen helyzetbe vagy mélységbe is kerüljön az ember, az emberi méltóságot, az emberi igaz értékeket, de legfőképpen a hitet, a reményt és a szeretetet senki sem veheti el tőlünk.
A mindvégig kitartó édesanya küzdelme mellett nehéz könnyek nélkül elmenni, ugyanis ez az igaz történeten alapuló könyv szívig hatolóan és olvasmányos stílusban mesél egy rendkívúl bátor és mindenre elszánt édesanya és gyerekei életéről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Megszűnünk létezni, ha már a világon senki nincs, aki képes szeretni bennünket.
Auschwitzi bölcsődal
Kossuth Kiadó
2019
Füles, Kartonált
252
