Mikor a Harmat Kiadó figyelmembe ajánlotta Tapolyai Emőke „Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel” című könyvüket, beismerem teljesen a sötétben tapogatóztam, ugyanis most hallottam először a szerzőről és könyvéről.
Ahogy megkaptam a könyvet, azonnali olvasásba kezdtem. Csak pár oldalt terveztem olvasni, de a könyv tömörsége, szellemisége, mondanivalója és stílusa annyira magával ragadott, hogy csak akkor vettem észre, hogy már mennyi idő eltelt, miután már a könyv utolsó oldalához értem.
Nagyon mélyreható, közvetlen és tanulságos a könyv. Szerintem ebben a könyvben mindenki önmagára találhat, amennyiben eléggé nyitott az élet nagy kérdéseinek megválaszolására.
Tapolyai Emőke nagyon lényegre törően, nagy mértékű ember ismerettel és keresztyéni hittel tárja fel az olvasó előtt, a nagy lélektani igazságokat, amelyek minden ember életében jelen vannak.
Nem titok, hogy engem teljesen magával ragadott a könyv, újra és újra elolvasnám, és biztos minden alkalommal találnék benne valami újat és meglepőt.
Rengeteg dolog tetszett ebben a könyvben.
Az első a címválasztás, ami szerintem a legfontosabb egy könyvnél, hiszen én mint olvasó, először a könyv címével tudok azonosulni és ennek függvényében alakul ki bennem egy elképzelt történet vagy kép a könyvről. Ebben az esetben mély pszichológiai és tudományos elméletekre vártam. Pszichológia és lélektan volt benne, tudományos elméletek alig, de én ezt egyáltalán nem hiányoltam. De a pszichológiához párosult a hitbéli dolog, ami csak emelte a könyv hangulatát. Nem mondanám azt, hogy „túl vallásos” lett, ha van-e egyáltalán ilyesmi, inkább azt mondanám, hogy életszerű és igazi. Ugyanis Tapolyai Emőke, mint klinikai és pasztorál pszichológus a Biblia tanításait is beleszövi könyvébe, és ez egy plusz pontot és hitelességet kölcsönöz könyvének.
A másik fontos elem a könyv borítója, ami tökéletesen illik a könyv témájához és címéhez. Annyira egyszerű, letisztult és harmonikus, akárcsak maga a teljes könyv.
A harmadik dolog, ami az első kettőt is felülmúlja, a könyv témája. Zseniálisan, frappánsan és szókimondóan van minden egyes mondat és üzenet megfogalmazva.
A könyv három fontos részből áll: múlt, jelen és jövő.
Mindannyiunknak vannak múltban kialakult veszteségei, kudarcai és sérelmei. De ha a múltban ragadunk, akkor az meghatározza jelen életünket, jelen életünkhöz való viszonyulásunk pedig befolyásolja jövőnket. A mai, negatív jövőképre állított társadalom és az „azonnalok” világa, egyre csak azt hitegeti az emberekkel, hogy jobb felkészülni a rosszra, hiszen félelmeink a múlt tapasztalatain alapszanak, ezért nagy valószínűséggel újra be fognak következni. Vagyis a szenvedés megismétlődik, a reménység meghiúsul. De van ebből kiút.
A kiút három lépésből áll.
Az első lépés: megbékélés a múlttal és hálaadás azért, ami megtörtént, amin már úgysem tudunk változtatni, csupán elfogadni és tovább lépni. Teljesen értelmetlen, értelmezni, logikus érvekkel magyarázni a múltat, ez csak „egy torzított, részleges, szubjektív értelmezés” lenne. Szembe kell nézni a múlt fájdalmaival és sebeivel, alázattal kell elfogadni azt ami történt, elmerülni a szenvedésben, de utána hálával gondolni arra, ami mégis csak megtartott ezekben a nehéz időkben. Ha elfogadjuk tehetetlenségünket, hogy nem mindent mi irányítunk, akkor képesek leszünk hálával visszatekinteni a múltra, és ezáltal csökken fájdalmunk, oldódik szorongásunk és enyhül szenvedésünk.
A második lépés: megelégedés a jelennel, az egyéni vágyakon és álmokon túllátni, szabadnak lenni, hinni és bízni abban, hogy minden a mi javunkat szolgálja.
Mindannyian a boldogságot hajszoljuk és úgy gondoljuk, hogy szükségleteink kielégítése majd elvezet minket az áhított boldogsághoz. De identitásunkban akkor leszünk igazán szabadok és boldogak, ha lemondunk az irányításhoz való ragaszkodásunkról és el kezdünk arra koncentrálni amink van.
A harmadik lépés: türelem megtanulása, valamint a jövőbe vetett hit, remény és bizalom. Ne keverjük össze a boldogságot a kényelemmel, az élethez hozzá tartozik a szenvedés és a fájdalom is. Ezért annyira fontos, hogy ne csak testi szükségleteinkre figyeljünk oda, hanem lelki szükségleteinkre is.
Ha sikerül nem megrekedni a múlt önsajnálatában, ha sikerül a biztonságot ígérő kontrollt kiengedni kezünkből, és a jövőtől való félelmünk nem árnyékolja be jelenünket, akkor igazi harmóniában élhetünk önmagunkkal, a világgal és Istennel is.
Ha sikerül a nagy képet nézni, akkor a történet itt még nem ér véget. Van valami, ami túl mutat múltbéli veszteségeinken, jelenbeli félelmeinkben és jövőbeli bizonytalanságunkon…még hátra van egy nagy lépés.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, amennyire gyorsan ki lehet olvasni, annyira nehéz elfeledni, mert még napokig dolgozik az emberben, mindaz amit a könyvben olvasott.
Örülök, hogy megismertem Tapolyai Emőke nevét, könyvét, a jövőben még több ilyen jellegű könyvet szeretnék tőle olvasni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az életünk sokszor nem is csak a mi életünk, hanem a szüleink és a nagyszüleink élete is.
Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel
Harmat Kiadó
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
93
