Kimondhatatlanul megterhelő és nehéz ennek a könyvnek a témája. Holokausztról olvasni sosem egyszerű, de ez a könyv annyira részletesen, minden finomkodás és szépítés nékül mesél olyan háborús borzalmakról, amiket ép ésszel fel sem lehet fogni.
Ebben a könyvben egy magyar család igaz történetét lehet végigolvasni, akiket a 2. világháború szétválasztott és a túlélőket örökre megváltoztatta.
A túlélő testvérek több évnyi hallgatás után törik meg a csendet és mesélnek olyan háborús borzalmakról, elszenvedett sérelmekről és traumákról, ami a mai ember számára elképzelhetetlen.
Valamiben más ez a regény, mint a többi hasonló témájú könyv, ugyanis kíméletlen és szívet tépő őszinteséggel és kendőzetlen realizmussal mesél arról, hogy milyenek voltak a mindennapok egy koncentrációs táborban.
Ebben a könyvben semmi sincs a fantáziára bízva, minden nagyon részletesen és tűpontosan le van írva, ami sajnos gyakran gyomorforgató. Az ember elevenébe vág és szó szerint fizikai fájdalmat okoz ez a történet, ami most nem felnőttek, hanem kamasz fiúk küzdelmes útját meséli el.
Dov és Jichak története borzalmasan fájdalmas, mégis megbújik a fájdalmas részek között a remény és a hit, hogy van kiút a legmélyebb sötétségből is. Ellentétben a könyv borítójával, nem két kisgyerekről, hanem két kamaszfiúról van szó ebben a regényben.
A könyv elején, a váltott szemszögnek és a több szereplőnek köszönhetően, kicsit nehéz kiigazodni a történetben. Váltakoznak a helyszínek, a szereplők visszaemlékezései és benyomásai, valamint a történet hangulata is, ezért nem mindig zökkenőmentes az olvasásélmény.
A könyv közepétől kezd valamivel gördülékenyebb lenni a könyv cselekménye, miután a két kamasz fiú története után, a túlélő nővér háborús visszaemlékezései is előjönnek.
Története szerint roppant érdekes és tanulságos ez a könyv, de a cselekményvezetés helyenként kissé kesze-kuszának tűnik benne.
Holokauszt történetekről már rengeteg könyvet lehet olvasni, ez a könyv azonban a mélységekig hatol, és azokat az embertelen körülményeket mutatja meg, amelyek sorsokat romboltak össze.
A lehető legnezebb és legmocskosabb részletek jönnek elő ebben a könyvben, egy durva realitás és egy olyan élettörténet, ami egyszerre túl soknak is tűnhet.
Megdöbbentő, traumatikus és kegyetlen azokat a posztraumatikus történeteket olvasni, amelyek jóval a háború után sem érnek véget.
A testvérek története jóval a háború után is rengeteg fájdalmat és megrázó történetet foglal magába. Valamiért a könyv szerzője leginkább a tényekre hivatkozik és arra teszi a hangsúlyt, hogy ezeken a mindennapi eseményeken keresztül olyan érzelmeket váltson ki az olvasóból, ami szavakkal le sem írható. Olyan sok információ kap ebben a könyvben helyet, hogy most úgy éreztem a szereplők lelki világa háttérbe került. De ez nem egy zavaró tényező, ugyanis ennél a könyvnél bőven elegendő a tárgyilagos és objektív elmesélés.
A nyers tények magukért beszélnek ebben a könyvben.
Bár a könyv szereplői túlélik a háborút, a háború után mégsem kapják meg azt a boldogan véget érő történetet, ami megérdemelnének, mert az átélt borzalmak túl mélyen gyökereznek a szereplők életében.
Érdemes elolvasni ezt a könyvet, aminek írói stílusa nem egyszerű vagy gördülékeny, de tartalmilag sok olyan üzenet és mélyreható gondolat van benne, ami a végén érdekes olvasmánnyá teszi ezt a történelmi könyvet.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Tudod, mennyi erő kell, hogy az ember kiálljon a sorból, és egyedül tegye, amit tesz?
Testvérek Auschwitzban
Álomgyár Kiadó
2021
Keménytábla
509
