Évek óta tervezem elolvasni ezt a könyvet és azt hiszem pont a legjobb pillanatban olvastam el, mert ez a kötet megint bebizonyította számomra azt, hogy minden olvasmányra meg kell érni, azért hogy igazán be tudjuk fogadni üzenetét.
Michael és Caitlin története nem egy átlagos vagy mindennapi szerelmi történet, hanem egy olyan élettörténet, amiben benne vannak azok az életbölcsességek, amelyek által több lesz az ember.
Egy nő. Egy férfi. Két házasság. Egy szerelmi viszony.
Michael és Caitlin huszonöt éven át havonta egyszer találkozik Coney Island-en, egy olyan menedékhelyen, ahol egy nap erejéig mindketten elmenekülnek a valódi életükből, messze házastársaiktól, traumáiktól és döntéseiktől.
Huszonöt év után azonban válaszút elé kerülnek, és ezen a válaszúton egy nap leforgása alatt visszatekintenek múltjukba, számot vetnek döntéseikkel és szembenéznek mindazzal, amit egy évtized alatt elszalasztottak vagy épp megéltek.
Évekkel ezelőtt találkozásuk sorsszerű volt, mert egyikük egy tragédia elől, a másik pedig egy monoton és egyhangú élet elől menekült egy olyan viszonyba, ami nem ígért sokat, de mindig megélte a pillanatot.
Minden hónap első keddje egy új életet jelentett számukra. Egy nap tele reményekkel, önámítással, önbecsapással és a boldogság illúziójával. Bárki, aki esetleg kívülről figyeli és követi végig kapcsolatukat, nem sok jót lát benne, de végső soron ahogyan a könyvben is elhangzik, a szerelmet mindig csak az a két ember értheti, aki épp benne van.
Kapcsolatuk, szerelmük lassan bontakozik ki, szenvedélyes együttlétük mindig csak pár óráig tart, de a két szerelmesnek ez jelenti az éltető erőt és kitartást, mikor visszatérnek a való életükbe.
Miközben megosztják egymással vágyaikat, álmaikat, tapasztalataikat és titkaikat, feltételek és elvárások nélkül adják oda magukat a másiknak.
Ezekben a meghitt beszélgetésekben és együttlétekben ismerjük meg a megcsalt házastársakat, a hátramaradt életeket és azt a múltat, ami a jelenhez vezetett el.
Logikai észérvekkel szinte érthetetlen, hogy miért nem szállnak ki a házasságukból és miért élnek évekig hazugságban és megtévesztésben.
Etikailag, morálisan és társadalmilag sok kifogásolható dolog van az ő szerelmi viszonyukban, de az, amit ők ettől a szerelmi viszonytól kapnak, senki más számára nem érthető, csakis ők értik meg egymást és a másik helyzetét.
Megalkuvás, megszokás, ragaszkodás, önbecsapás vagy hazugság? Bármelyikről is legyen szó, évekig élnek egy olyan buborékban, amiről mindketten tudják, hogy csak idő kérdése, mikor fog kipukkanni és szertefoszlani az a dédelgetett álom, ami mindvégig csak egy álom volt.
Lopott órák, becsapott házastársak, hazugságok és kettős élet, miközben a felszín alatt mindketten jól tudják, hogy leginkább önmagukat csapják be egy olyan jövő ígéretével vagy reményével, ami sosem fog bekövetkezni.
A lírai megfogalmazásokban, valamint a szereplők lélektani ábrázolása során egy nem mindennapi szerelmi négyszögbe kapunk betekintést. Minden morális és társadalmi elv ellen megy Michael és Caitlin szerelmi viszonya, viszont az az őszinteség, meghittség és szenvedély, ami annyi éven keresztül egymáshoz bilincseli őket, valamiért vonzó és érdekes.
Egy közös titok, két különböző élet, egy illúzió, egy fantázia. De a valóság a könyv végére utoléri őket, döntés elé állítja a két szerelmest, és mindaz, ami évekig menedék volt, elkezd fojtogatóvá válni.
Idő, szerelem, időskor, búcsú, döntések és válaszutak. Érzelmi mélységek, emberi tragédiák és hétköznapi apró csodák, amelyek olyan emberi sorsokat ábrázolnak, amiben maga az élet megannyi színes és fakó árnyalata mutatkozik meg.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A legtöbb ember félelemmel tekint egymásra. A szerelem azt jelenti, hogy átjutunk ezen a félelmen a mögötte fekvő nyílt térbe. Ha ez sikerül, a kudarc lényegtelen. De odajutni nem könnyű.
Szerelmem, Coney Island
Jelenkor Kiadó
2021
Puhatáblás
268
Pék Zoltán
