Musso minden egyes regénye egy igazi csemege, nincs olyan írása, ami ne nyerné el tetszésemet.
Annyira igényes ennek a könyvnek is a külső megjelenése, a címe egyből felkelti az olvasó érdeklődését, és akkor a könyv tartalmáról még nem is beszéltem, ami egy amolyan könyv a könyvben, regény a regényben.
Szinte lehetetlen visszaadni miről is szól ez a regény, ugyanis az idősíkok, a helyszínek, a szereplők és az események annyira egybeolvadnak benne, annyira átszövi egyik cselekményszál a másikat, hogy nehéz csak egy fontos elemét kiemelni a regénynek.
Musso egy született zseni és egy olyan író, aki nagyon jól ismeri olvasóit, nagyon jól ismeri az emberi elme működését, ezért történetei mindig szórakoztatóak, csavarosak és fordulatosak.
Ez a regény is az életből merít, elmesél egy tragikus történetet, közben pedig ezzel párhuzamosan betekintést nyújt az olvasónak az írók életébe, megmutatva azt, hogy az író egyszerre objektív és szubjektív is, mikor megalakítja történetei szereplőit.
Musso ebben a regényben is megtéveszt, csalafinta módokon úgy vezet be a labirintusba, hogy írása teljesen leköt, kíváncsivá tesz és közben összezavar, azzal a céllal, hogy a könyv végén egy olyan műalkotás szülessen meg, ami letaglóz és szavak nélkül hagy.
Ez a regény már a legelső oldalakon nagyon izgalmasan indul el, ugyanis megismerjük Flora Conway írónőt, akinek 3 éves kislánya bújócskázás közben eltűnik saját otthonukból.
Hiába a nyomozás és a sok kérdés, egyelőre úgy tűnik nincs magyarázat erre a tragikus eseményre. De a regényben nem is jut ennek a tragédiának túl sok idő, ugyanis ezzel a történettel párhuzamosan megismerjük a regény másik főszereplőjét, a magányos és visszahúzódó Romain Ozorski írót, aki a saját élete tragédiáját írja meg egy regényében, miközben ő is szereplője lesz saját írásának.
Mondani sem kell mennyire összemosódnak a szerepek, az idősíkok ebben a történetben, de Musso egy illuzionista, aki szereti ezt a valóság és képzelet közötti csalafinta játékot.
Bármennyire is külsőre úgy tűnik, hogy semmi értelme ennek a két történetnek, ezek mégis szorosan kapcsolódnak egymáshoz és a szerző briliáns történetvezetésének köszönhetően, a végén könnyedén ki lehet bogozni a cselekményszálakat.
Musso a váratlan és fordulatos csavarok nagymestere, így ennél a regénynél is egy olyan befejezésre és megoldásra lehet számítani, ami ugyan megmagyarázza a könyv elején lévő történetet, de addigi elképzeléseinket biztosan felülírja és teljesen megváltoztatja korábbi gondolatainkat.
Musso ezzel a könyvével is elgondolkodtat és egy olyan utazásra hív, ahol olvasóként megkérdőjelezzük a valóság és a fantázia közötti határokat. Nem csak íróként él az ember egy kitalált világban, nem csak az írók szereplői kalauzolnak el minket ismeretlen helyekre, mindez az olvasó embernek is adott. Aki olvas, az jól tudja, hogy a fikció gyakran nagyon is életszerű, sőt a könyvek szereplői néha mintha saját életünket mesélnék el.
Talán olvasás közben érintkezik a leginkább a valóság a fantáziával, a fiktív történetek néha életre kelnek, és gyakran a valóság szüli a legjobb regényeket.
Musso ezzel a könyvével a határokat feszegeti valóság és képzelet között, megmutatva azt, hogy ami az egyiknek valóság, az a másiknak csak fantázia, és ugyanúgy fordítva is igaz lehet.
Mi emberek, csak azt nevezzük valóságnak, amit képesek vagyunk észlelni, felfogni és megmagyarázni.
De mi van, ha mindezeken túl is létezik egy valóság, amit mi csak elképzelni tudunk?
Hasonló gondolatok és kérdések cikáztak a fejemben, miközben ezt a nagyon különleges regényt olvastam.
Könyvmolyoknak kötelező olvasmány, de mindazoknak is, akik egy izgalmas, csavaros és fordulatos könyvre vágynak!
Kedvenc idézetem a könyvből:
A jó regény először is az, amelyik örömet szerez az olvasónak.
Regényélet
Park Könyvkiadó Kft.
2021
Kartonált
218
