Az írónő előbbi könyve is teljesen magával ragadott, és ez ennél a könyvnél se volt másképp. Bár az előző könyv ihlette ennek a könyvnek a megírását, ez mégsem egy sorozat része, ugyanis a két könyv teljesen megállja helyét önállóan is, így az olvasás szempontjából lényegtelen, hogy melyik könyvet olvassuk először.
Nekem sokat segített az olvasás során, hogy előtte már olvastam az ausschwitzi tetováló történetét, ugyanis Lale és Gita történetét ismerve, sokkal könnyebb és egyszerűbb volt Cilka történetével is megismerkedni. Szerintem mindkét könyv nagyon jó és érdekes, főleg azok fogják ezt a könyvet kedvelni, akik érdeklődnek a 2. világháború eseményei iránt, valamint nem esik nehezükre igazán nehéz sorsú történetekről olvasni.
Cilka történetén keresztül az előbbi könyv néhány mozzanata visszaköszön, mégis úgy érzem, hogy ez a könyv annyira hatásos és katartikus tud lenni, hogy valamilyen szinten számomra még a korábbi olvasási élményemet is felül tudta múlni. Annyiban különbözik Cilka története Lale történetétől, hogy ebben a könyvben már nem a holokauszt rémségeiről lehet olvasni, hanem az orosz Gulag rendszerről, valamint az orosz munkatábor ugyanolyan szörnyű eseményeiről.
Cilka, a regény főszerplője, Lale és Gita barátja volt az ausschwitzi koncentrációs táborban, innen kikerülve azonban nem a szabadság várt rá, hanem egy újabb munkatábor, ahova fogolyként náci kollaboránsként küldték. Cilka egyetlen bűne az volt, hogy a német koncentrációs táborban egy náci tiszt személyes foglyává és játékszeréve tette, ő pedig a túlélés érdekében azt tette, amit tennie kellett.
3 év koncentrációs tábor után Cilkára újabb 15 évnyi ítélet vár egy szibériai büntetőtáborban.
Cilka azonban fiatalsága ellenére egy olyan ösztönös életigenlésről és akaraterőről tesz bizonyságot, amit egyetlen hatalom vagy elnyomás sem tud belőle kiirtani. Az elképesztő és brutális testi-lelki szenvedések során is sikerül ennek a fiatal lánynak életben maradni és újra hinni az életben és az igaz szerelemben.
A könyv a képzelet és a valóság között lavíroz, ugyanis Cilka személye valós, ennek ellenére néhány személy és adat, ami a könyvben megjelenik az írói fantázia szüleménye. Ez azonban semmit sem vesz el a könyv hitelességéből, ugyanis a regény minden egyes lapján érezhető az a temérdek kutatói munka, amit az írónő beletett ebbe a könyvbe, azzal a céllal, hogy minél valósághűbb képet adjon vissza olvasóinak. Az orosz büntetőtábor is ugyanolyan valós, mint Cilka személye, valamint azok az események amelyek ebben a táborban megtörténtek.
Mivel Cilka, Lale-val ellentétben már nem él, ezért az írónőnek nehezebb feladata volt megírni ezt a történetet, de mivel Lale visszaemlékezései és a háttér információk sokat segítettek ebben, ezért ha ez nem is lett egy önéletrajzi könyv, egy igazán szívet tépő, csodaszép és fájdalmas regény lett a végeredmény.
Cilka utazása olyan mintha az olvasó vele együtt járna be egy életutat, ami sokkal több szenvedéssel és megpróbáltatással van teli, mint amit egy ma élő ember egyáltalán el tudna képzelni, ez az utazás azonban rengeteg olyan üzenetet tartalmaz, ami egy életre szól.
Cilka személyisége és története nem csak, hogy magával ragad, inspirál és motivál, ugyanakkor egy olyan példát statuál elénk, ami mellett nehéz megszólalni.
Cilka története számomra roppant érdekes, tanulságos és megható, ugyanis egy női sorson keresztül mesél arról, hogy milyen életösztön és erő lakozik az emberben, aminek gyakran tudatában sincs, mindaddig míg az élet próbára nem teszi.
Ez a történet pont erről szól, hogy bár nem mindenre van az embernek logikus és ésszerű magyarázata, sokszor az élet olyasmit hoz elénk, amivel lehetetlennek tűnik megbirkózni, de ha Cilkának, és sok egyéb társának mindez sikerült, pokoli állapotok közepette is, akkor valójában az emberi gonoszság sosem fogja tudni elpusztítani azt, ami nemes, tiszta és értékes.
Cilka valóban végigjárta a poklok poklát, egyik haláltáborból a másikba került, életereje és élni való akarása, azonban nem hagyta cserben.
Nehéz azt mondanom, hogy egy ilyen szörnyűségről szóló könyv tetszik, viszont azt mindenképp kimondom, hogy belőlem katartikus élményeket váltott ki ez a könyv! Mindenki olvassa el!
Kedvenc idézetem a könyvből:
Nem gyengeség, ha az ember talál egy kis reménysugarat a sötétségben.
Cilka utazása
Animus Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
328
