Az idei évem legmeghatározóbb, egyértelműen eddigi legjobb olvasmánya, ez a könyv lett. Egy olyan történelmi könyv, ami túl a megtörtént eseményeken olyan emberi sorsokat mutat be, ami az ember lelkének legmélyebb pontjáig hatol. Ebben a könyvben minden gyönyörű, csodálatos, léleksimogató, felemelő, reményt keltő és egyszerűen nagyszerű.
Nagyszerűsége abban rejlik, hogy az életről mesél, olyan emberekről, akik a végsőkig, küzdenek, arról a kitartásról és szeretetről, amit a világon a legjobban az édesanyák ismernek.
Ez a könyv a 20. század eleji amerikai gazdasági válsággal indul. Egy amerikai családot ismerünk meg, ahol három generáció próbál eme nehézségek, víz, élelem és takarmány nélkül életben maradni. Nagyszülők, szülők és gyermekeik próbálják túlélni ezeket a megpróbáltatásokat, saját eszközeikkel alkalmazkodnak a természet és a világ zord körülményeihez, miközben egymásba és az anyai szeretetbe kapaszkodva élik túl a mindennapokat.
A súlyos természeti csapások, az éhezés és a betegség csak néhány ezen megpróbáltatások közül, a legnehezebb megpróbáltatás azonban az lesz eme család számára, mikor hátra kell hagyják szeretett otthonukat, hogy egy jobb világ és élet reményében idegen földön próbáljanak szerencsét.
A Kaliforniába menekülő édesanya két gyermekével együtt vág neki egy olyan útnak, ami tele lesz még több akadállyal, nehézséggel, fájdalommal, küzdelemmel és kőkemény valósággal.
De egy édesanya számára semmi sem lehetetlen, ha a tét gyermekei életben való maradása és megóvása.
Miközben egy élethű és korhű portrét olvasunk a 20. századi amerikai valóságról, válságról és álomról, egy mindenre elszánt nő, feleség és édesanya szemein keresztül egy olyan példaértékű embert ismerünk meg, aki semmitől és senkitől nem riad vissza, akinek gyermekei szeretete által sikerül kigyógyulni gyermekkori sebeiből és megragadva az élet igazi értelmét, hősies áldozatokat hozva megmutatni azt, hogy a legnehezebb időkben is megtart az igazi, tiszta szeretet.
Páratlan és egyedi ez a könyv, aminek csodálatos borítója egy ennél még szebb tartalmat kínál. Egy olyan történetet, amiben a búza jelenti az életet. A föld termése jelenti a holnapot. De ha a természet nem öntözi, nem ápolja és nem gondozza ezt a földet, akkor a föld az maga a pusztulás, a halál.
Ahogyan a földnek kell a víz, kell a gondozás, úgy kell az embernek a szeretet és a gondosodás, ahhoz, hogy életben maradjon.
Ennek a családnak ezt a két leckét kell megtanulnia. Víz, napfény, hó, eső nélkül nincs növekedés, nincs termés, nincs élet.
De mi kell ahhoz, hogy az ember növekedni, fejlődni és életben tudjon maradni?
Ezt a kérdést egy édesanya küzdelmein keresztül válaszolja meg csodálatos, szinte már lírai megfogalmazásokon keresztül a könyv szerzője.
Két teljesen különböző anya-gyermeke kapcsolatot ismerünk meg ebben a könyvben. Az egyikben nincs szeretet, nincs gondoskodás, nincs áldozat.
Így nő fel egy gyermek, akiből később édesanya lesz.
De ez a szeretetéhes édesanya gyermekei születése által tapasztalja meg, hogy az igaz szeretet abban mutatkozik meg, mikor adsz anélkül, hogy cserébe bármit is elvárnál. Ez a feltétel nélküli szeretet.
Elsa Martinelli bátorsága, kitartása, elkötelezettsége által egy olyan történetet olvashatunk, amiben a családi kötelék, az áldozatvállalás, a remény és a szeretet minden akadályt legyőz.
Egy egy tökéletes, hibátlan, zseniális és megismételhetetlen könyv.
Minden nehézsége és fájdalma ellenére megmutatja azt, hogy soha semmit ne vegyünk természetesnek és magától érthetőnek, mert minden amit kapunk, amink van, egy áldás és egy kiváltság. A rosszat csakis jóval és szeretettel lehet legyőzni. A szeretetlenséget, a kizsákmányolást, a kegyetlenséget csakis a jóság, az önzetlen szeretet és a tiszta szív tudja legyőzni!
Kedvenc idézetem a könyvből:
[…] akárhányszor tipornak el, mindig fel kell állni.
A négy szél
Könyvmolyképző Kiadó
2024
Kartonált
427
Veress Angéla
