Margaret Mazzantini: Újjászületés

Ez a történet azt hiszem az elmúlt idők egyik legfájdalmasabb története és egyben az egyik legnehezebb olvasmánya. Amennyire nagyon szerettem, pont annyira nagyon meg is gyűlt vele a bajom. Nagyon sok ambivalens érzést váltott ki belőlem, hol teljesen a varázsa alá kerültem és zokogva olvastam, hol pedig alig tudtam lépést tartani a regény nagyon részletes leírásaival.

Nehéz volt végigolvasni ezt a könyvet, nem csak azért mert terjedelmileg is egy eléggé hosszú könyv, hanem története, hangulata és stílusa miatt.

Ez a könyv egyszerre gyönyörű és letaglózó, ugyanakkor szívszorító és megbénító.

A könyv elején még nagyon nehéz összerakni a történetet millió kis apró darabjait, nehéz kiigazodni a váltakozó idősíkokban, de egy idő után minden szépen a helyére kerül, és onnantól kezdve már sokkal élvezetesebb a könyv olvasása.

Olyan ez a könyv mintha egyszerre két története lenne. Egyfelől a háttérben ott van egy valós történelmi esemény, ami egy globális tragédia a világtörténelemben, másfelől pedig ott van a személyes dráma, benne ebben a világi fájdalomban. A könyv egyszerre beszél a boszniai háború fájdalmas gyötrelmeiről és veszteségeiről, valamint egy család szinte már lehetetlennek tűnő gyerekért való harcáról.

A regény cselekménye valójában egy visszaemlékezés. Gemma, a regény főszereplője meséli el, egykori szerelme és gyerekük történetét. Gemma több év után visszatér Szarajevóba, hogy egy fotókiállítás során, ahol egykori férje képeit mutatják be, újra felelevenítse szerelmi történetük kezdetét, valamint küzdelmes gyerekvágy iránti harcukat. Anya és kamasz fia közösen térnek vissza az egykori háborús övezet helyeire, hogy a gyerek megismerje szülei és saját származásának történetét.

De ez a fordulatos, kiszámíthatatlan és csavaros regény sokkal több meglepetést tartogat, mint az gondolnánk, és csak a könyv végén jön az igazi csattanó, amitől egyből új értelmet nyer ez az egész történet.

Kétségkívül egyedi ez a könyv, nem csak története, hanem stílusa, felépítése és hangulata miatt, egyszerre lírai, filozofikus és metaforikus. Tele van érzelmekkel, mély értelmű gondolatokkal és sokatmondó hasonlatokkal.

Ami engem megfogott ebben a könyvben, az egyszerre zavart is. A visszaemlékezések olyan élesek és valóságosak, hogy gyakran olyan érzésem volt mintha két jelent olvasnék a könyvben, mert ezek az emlékek gyakran összemosódtak a jelenben történő eseményekkel.

A másik ilyen egyszerre tetsző és zavaró dolog ebben a könyvben, a részletesség. Amennyire jó elmerülni a háború és a személyes történetek eseményeiben, pont annyira zavaró és helyenként már túl soknak tűnő információáradat zúdul az olvasóra.

Nagy mankónak éltem meg azt is, hogy egy olyan háborúról beszélt, amiről én személy szerint sajnos nem sokat tudok, ezért úgy gondolom, hogy ha az olvasónak nincsenek meg ezek a háttérbeli hasznos és szükséges információk, akkor ez sajnos kissé megnehezíti a könyv olvasását és megértését.

Helyenként pont emiatt is, túl nyomasztónak és fárasztónak tartottam ezt a könyvet, mert túl rámenősen és nyomósan tolta az érzelmeket, éreztetve azt, hogy az a cél, hogy az olvasó meghökkenjen és lebénuljon ettől a sok túlfűtött érzelemtől.

Ha valaki szereti a történelmi-romantikus könyveket, akkor úgy gondolom ez mindenképp egy jó választás lehet, már csak azért is, mert a délszláv háború olyan aspektusait mutatja meg, ami nem biztos, hogy eddig ilyen módon ismert volt az emberek előtt. Több oldalon keresztül olvashatunk a háború szörnyűséges hétköznapjairól, valamint olyan kiszolgáltatott emberi sorsokról, ahol emberek a végsőkig küzdöttek a szabadságukért. És mindezt megkoronázza vagy talán még inkább elmélyíti egy olyan olasz család története, ahol a gyermek iránti vágy úgy tűnik minden etnikai, társadalmi vagy morális határt képes túllépni.

Ez a könyv líraiságának köszönhetően úgy mesél az emberi és világi háborúról, hogy az erős hatást gyakorol az ember lelkére. A könyv szépirodalmi oldala szerintem nagyon megnyerő és kiváló, története és a rám gyakorolt személyes hatása már kicsivel alulmaradt ebben az esetben, ennek ellenére úgy gondolom, hogy hiánypótló ez a könyv, mert a könyv szerzője nagyon jól bánik a szavakkal és ezt tudatosan használja úgy, hogy azok egyenesen beleégjenek az ember szívébe és lelkébe.

Egy igazi irodalmi élmény ez a könyv, ami tele van drámai hatásokkal és egy kőkemény valósággal.

Mazzantini nagyon jól és mélyrehatóan mutatja be olvasóinak az emberi lélek és elme küzdelmeit és harcait ebben a regényben, úgy, hogy közben rengeteg morális és társadalmi kérdést tol az olvasó arca elé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

-Hogy csinálod, hogy mindig ilyen boldog vagy?

-Egyszerű, undorodom a szomorúságtól.

Újjászületés Book Cover Újjászületés
Margaret Mazzantini
Cartaphilus Kiadói Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
551