Nehéz feladatnak tartom azt, hogy egy ilyen szívszaggató és letaglózó könyv után bármit is írjak róla, mert azt hiszem ebben az esetben minden csak egy túlmagyarázás vagy mellébeszélés lenne…ezért csak megpróbálkozom leírni azt, hogy milyen hatást gyakorolt rám ez a nagyon különleges könyv.
Őszinte, hiteles és roppant mély értelmű ez a könyv, amire a legtöbben lehet, hogy a könyv kissé szokatlan borítója miatt fel sem figyelnek. De ez a különleges borítójú és annál érdekesebb című könyv, csak a története elolvasása után kap igazán értelmet, mikor összeállnak a szálak és valódi érzelmek töltik meg a könyv lapjait.
Ez a kis könyvecske fájdalmas őszinteséggel és kendőzetlen kitárulkozással mesél arról, hogy milyen károkat, traumákat és hiányosságokat tud okozni a szeretetlenség, a szeretet hiánya és a szeret után való sóvárgás egy olyan gyerekben, akit senki sem akar.
Ez a regény egy tizenhárom éves kislány történetét meséli el, akit nevelőanyja visszaküld biológiai szüleihez, és ő csak ekkor döbben rá arra, hogy neki két anyja van. Összezavarva és kiszolgáltatva tapasztalja meg ez az ártatlan gyermek, hogy új családja az igazi családja, bár ő folyamatosan visszavágyódik a másik anyához.
Kérdésekkel, félelmekel és bizonytalanságokkal telve próbálja megtalálni helyét ebben az új családban, ahol a mindennapok szegénységben, szomorúsággal és szeretetlenséggel telnek.
Szó szerint két világ között telnek napjai ennek a kislánynak, aki érzelmek lavinájával küzd meg napi szinten, hol háborodik, hol lázad, hol vágyakozik, hol pedig beletörődik abba, hogy őt úgy cserélgetik a felnőttek, mintha egy tárgy lenne.
A visszaadott lány, húgával alakít ki egy olyan kapcsolatot, ahol megtapasztalja a törődést, a gondoskodást, a szeretetet, vagyis mindazt amit a felnőttektől nem kap meg.
Ez a két gyermek példát mutat a felnőtteknek, lelki világuk és őszinte érzéseik, megszégyenítőek a könyvben megjelenő felnőttekre nézve, akik saját önző érdekeiket és boldogulásukat nézve, teljesen megfeledkeznek azokról, akikről gondoskodniuk kellene, akikért felelősek.
Belelátni ennek a kislánynak a lelkébe, a vívódásaiba és a szeretet utáni való sóvárgásába, nagyon megterhelő és szomorú.
Ez a kamasz kislány, történetével és élményeivel, több fontosabb társadalmi problémára is rávilágít. Az ő története meséli el azoknak a gyerekeknek a történetét, akik mély szegénységben nőnek fel, akik semmilyen érzelmi biztonságot nem kapnak, akik magukra vannak hagyva, akik ölelés, simogatás és szeretet nélkül tapasztalják meg a világot.
A visszaadott lány az ő hangjukon szólal meg, azoknak a kiszolgáltatott és elhanyagolt gyerekeknek a hangján, akik magatehetetlenek és erőtlenek saját családjuk körében.
Ez a könyv túlmutat az anyaságon, túl a gyermeki kiszolgáltatottságon, túl a szülői felelősségen, benne van a gyermeki lélek mélysége, szenvedése és kilátástalan helyzete.
A könyv szerzője egyszerű nyelvezettel, kevés szereplővel, de jóval több érzelemmel éri el azt, hogy lélegzet visszatartva olvassuk el ennek a kislánynak a történetét, aki szinte tapinthatóvá és érezhetővé teszi számunkra azt, hogy mindannyian felelősek vagyunk.
Nem csak egyénileg, hanem társadalmilag is felelősek vagyunk azokért a gyerekekért, akik az alapvető fizikai és érzelmi biztonságot nem kapják meg.
A családi viszonyok, a kötődés egészségtelen állapotai, az anyaság teljesen más értelmet kapnak, miután az olvasó a könyv végéhez ér.
A könyv ezt a hatást úgy éri el, hogy sallangmentesen, egyszerűen és csendben mesél, de a sorok között ott van a lázadás, a keserűség és a segélykiáltás.
Érdemes elolvasni ezt a könyvet, elmerülni egy kamasz lány világában, aki saját szemszögén keresztül mesél a családról, az anyai szeretetről, az erőszakról, a szexualitásról és a veszteségről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Néha elég egy apróság, és hirtelen megváltozik az életünk.
A visszaadott lány
Park Könyvkiadó Kft.
2021
Füles, Kartonált
224
