Ha egy olyan történetre vágysz, amely egyszerre gyengéd és erőteljes, mélyen emberi és lélekemelő, akkor ez a te könyved.
A regény két idősíkon játszódik: a jelenben Abi történetét követjük, akinek összetörték a szívét, és fájdalmas múltja elől menekülve egy eldugott, romantikus francia kastélyban próbál új életet kezdeni. Ahogy Abi megérkezik a Château Bellevue-be, a hely szinte lélegzik a múlttól – és Eliane sorsa, bátorsága, és a túlélésért folytatott harca olyan mély hatással van rá, hogy saját fájdalmát is más fényben kezdi látni. A Château Bellevue azonban nemcsak menedék, hanem kapu is a múlt felé: falai között régi emlékek, titkok és a történelem nyomai rejtőznek. Ahogy Abi lassan megnyílik a hely varázsának és saját sebzett lelkének, egy különleges történetre bukkan, amely egy másik nő, Eliane életét meséli el.
A múlt szálán az 1930-as évek végébe csöppenünk, ahol Eliane, a fiatal, érzékeny méhészlány a kastély kertjében gondozza kaptárait. Eliane először találkozik a szerelemmel, és azt hiszi, boldog jövő vár rá – ám a történelem közbeszól. A háború viharfelhői egyre közelednek, és a biztonságosnak hitt világa darabokra hullik. Eliane élete fordulóponthoz érkezik, ahol bátorság, veszteség és áldozat szövi át mindennapjait.
A regény finoman fűzi össze a két nő sorsát, párhuzamot vonva a fájdalom, a remény, az újrakezdés és a belső erő motívumai között. Abi Eliane történetén keresztül nemcsak a kastély múltját tárja fel, hanem önmagát is újraépíti – és ráébred, hogy a legnagyobb erőt néha a múlt fájdalmaiban találjuk meg.
A két nő története látszólag különálló, mégis szorosan összefonódik, és gyönyörűen mutatja meg, hogy a múlt ereje hogyan formálhatja a jelent – és gyógyíthatja a sebeket, amelyeket az élet ejtett rajtunk. Ez a könyv nemcsak a szerelemről és veszteségről szól, hanem a bátorságról, női erőről, és arról, hogyan találhatjuk meg önmagunkat mások történetén keresztül.
Fiona Valpy prózája érzékeny, lírai, mégis sodró lendületű. Minden sorát átszövi egyfajta finom melankólia és mélység, amely nem tolakodó, de szinte észrevétlenül kúszik a bőr alá. Karakterei nem idealizált hősök, hanem hús-vér emberek: esendőek, küzdők, olykor törékenyek, máskor meglepően erősek – éppen ezért lesznek annyira emlékezetesek. A szerző kivételes érzékkel nyúl az emberi lélek finom rezdüléseihez, miközben hitelesen és méltósággal mutatja be a történelem viharait is.
Ez a regény azoknak szól, akik nemcsak elmerülni szeretnének egy történetben, hanem azt is szeretnék érezni, hogy az olvasottak visszhangra találnak bennük. Azoknak, akik értékelik az érzelmekben gazdag, atmoszférikus regényeket, ahol a múlt és a jelen szálai mesterien fonódnak össze. És leginkább azoknak, akik szeretik, ha egy könyv nemcsak szórakoztat, hanem mélyebb rétegeket is megérint – az emlékezés, a veszteség, a remény és a gyógyulás témáit.
Ajánlom mindazoknak, akik keresik azokat a történeteket, amelyek egyfajta belső békét hoznak – vagy legalábbis elindítanak egy úton, amely közelebb visz önmagunkhoz.
Ez a könyv emlékeztet arra, hogy a legnagyobb változások sokszor csendben érkeznek. És hogy az élet néha éppen ott kezdődik újra, ahol azt hittük, végleg elveszítettünk mindent.
Kedvenc idézetem a könyvből:
[…] mindannyian cipeljük magunkkal a saját puttonyunkat. Talán ez a közös bennünk, emberekben, talán ez köt össze bennünket.
A Bellevue kastély méhésze
Next21 Kiadó
2025
Puhatáblás, Ragasztókötött
331
Widder Zsuzsanna
