Vannak könyvek, amelyek az ember lelkében olyan mély nyomokat hagynak, hogy jóval a könyv elolvasása után is érezhető a könyvből áradó szeretet, gyöngédség, együttérzés és megértés.
Ez a könyv minden lánynak, nőnek és anyának szól, aki valamikor elveszettnek érezte magát az életben, aki nem látta az utat a sötétben és aki másra sem vágyott csak arra, hogy valaki észrevegye és szeresse.
Ennek a történetnek egy olyan lány a főszereplője, aki túl korán tapasztalja meg a veszteséget, a csalódást, a fájdalmat, és azt, hogy az élet sosem a tervek szerint alakul.
A tizenhét éves Victoria egy barackfarmon él, itt nőtt fel, ezen kívül semmi mást nem ismer. Egyedül él apjával és öccsével, hiszen édesanyját évekkel ezelőtt elvesztette. A család egyedüli nőtagjaként egyedül végzi el a háztartást, szinte minden feladat ráhárul.
Magányosan, szeretetéhesen és elveszetten telnek szürke hétköznapjai, mindaddig míg meg nem ismeri a rejtélyes és titokzatos fiatal vándor fiút, Wilson Moont.
Hirtelen jött találkozásuk, szenvedélyes és veszélyes szerelmük mindent felforgat. Victoria és Wil sorsszerű találkozása bármennyire magával ragadó és tele van ellenállhatatlan vonzalommal, sajnos előre sejteti a hamarosan bekövetkező tragédiát.
Miután Victoria élete egyik napról a másikra megváltozik, miután megtapasztalja az élet és az emberek kegyetlenségét, nem marad más hátra, mint elmenekülni otthonról és a hegyekben rejtőzködni. Napjai a túlélésről, a bizonytalan jövőről és egy nehéz döntés meghozataláról szólnak.
Victoria mindent elveszít, az élet kegyetlenül bánik vele, ő azonban a legnagyobb mélységek közepette is küzd azért, hogy a jövő szebb és jobb legyen.
Története rendkívül felemelő, inspiráló és motiváló, ugyanis gyerekként egyik napról a másikra nő fel, megismeri az első igaz szerelmet, közben pedig felnőtté válásának rögös útján megküzd a nehézségekkel, bátorságról és kitartásról tesz bizonyságot.
Sodródik az élettel, akár a folyó, ami körülöleli otthonát és megtanul otthonra lelni egy olyan világban, ami nem ad neki igazi otthont. Megtanulja azt, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés, amit bárhova magunkkal vihetünk. Új barátok és ismerősök segítségével a veszteségek után is talpra áll, új életet kezd, megtanulni együtt élni a fájdalmas múlttal és reménykedni egy szebb jövőben.
Az ő életútja együtt hömpölyög a folyóval. Hol kavicsok, hol árapályok, hol akadályok, hol pedig friss áramlatok vezetik útját.
A természet csodálatos összhangban van itt a szereplők belső világával, szinte együtt rezonál velük. Victoria gyakran pont a természetben talál otthonra és menedékre, ott ahol önmaga lehet, ahol a csend nem nyomasztó, hanem felszabadító.
Számtalan ok miatt ez egy csodálatos fejlődés- és lélektani regény, ami tele van mély érzelmekkel, életmorzsákkal és tanulságokkal.
Minden szomorúsága és vesztesége ellenére, van benne valami reménykeltő, valami ami túlmutat a tragédiákon. Akár a folyó, úgy az élet is megy tovább, soha nem áll meg, függetlenül attól, mi történik körülötte.
Victoria története is erről szól, megkeresni és megtalálni a kiutat a legnagyobb mélységből is, küzdeni és közben egyre erősebbé válni. Önmagunkért. És azokért, akik fontosak nekünk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Hiszen én magam is, akár a folyó, magammal sodortam utamon rengeteg apró, egymáshoz és hozzám ezer szállal kötődő töredéket, így jutva idáig, ahol most vagyok: az erdő közepén, kétmaréknyi földdel a kezemben és egyetlen szívvel a mellkasomban, amelynek meg kell tanulnia, hogy ne féljen önmagától.
Akár a folyó
Central Könyvek
2023
Kartonált
328
David-Goitein Zsófia
