A KULT-sorozat könyveiről már köztudott, hogy csodálatos borítóval rendelkeznek, és ez alól ez a könyv sem jelent kivételt. De ez csak félsiker, ugyanis a könyv tartalma az, ami igazán számít, és ez ebben az esetben teljesen adott.
A csodálatos és egészen egyedi borító mögött egy olyan történet rejtőzik, ami izgalmas, érdekes és szívmelengető.
Bár témáját tekintve a mai ember számára úgy tűnik, hogy oly távoliak a boszorkányságról szóló történetek, mégis olvastatja magát ez a könyv, mert olyan mintha egy mesevilágba csöppenne az ember, ahol a rossz megküzd a jóval.
Nehéz helyzetben találom magam, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy mi is igazán a központi témája ennek a könyvnek, mert ezt olvasás közben gyakran változónak éltem meg. Talán a legerősebb vonal a női barátság, de emellett a romantikus vonal, a boszorkányság, a középkori ember világa is fontos szerepet kapnak.
A mai ember számára talán felüdülést jelenthet egy ilyen valósághű könyv, ami egy hiteles és érdekes képet fest le a 17. századi angol ember világáról, ahol a férfi uralom erősen rányomja bélyegét a társadalmi és egyéni kapcsolatok dinamikájára. A középkori Angliában, a férfi a társadalom és a család ura, a nőnek pedig alárendeltségi viszonyban, tárgyiasítva csupán annyi a szerepe, hogy gyerekeket szüljön és a háztartást vezesse.
Ebben a társadalomban a férfi jelenti a mindent, ő a hatalom és az uralom, a nő pedig alárendeltje, sőt szinte már tulajdona, akinek saját gondolatai, érzései és vágyai nem lehetnek. Az akkori nő számára az egyetlen beteljesülést az utód szolgáltatása jelentette.
A történet főszereplőjével sincs ez másképp, Fleetwood Shuttleworth-val, aki alig 17 évesen negyedszer várandós, előtte azonban már három gyereket veszített el. Egyetlen vágya, hogy férjének örököst szüljön, de egy orvosi vélemény megrendíti ebben, mert úgy tűnik egy újabb terhesség vagy szülés, saját halálát jelentheti.
Találkozása egy fiatal bábával, teljesen megváltoztatja életét, ugyanis egy különleges barátság alakul ki közöttük. Egymás bizalmasai, segítői és támaszai lesznek, annak ellenére, hogy Alice-t, ezt a bábát, mindenki boszorkánynak véli.
Fleetwood mindent kockára tesz azért, hogy megmentse barátnőjét a rágalmazástól és a haláltól, ugyanakkor gyerekéért is a végsőkig küzd.
Olvasóként végig együtt izgultam a könyv főszereplőjével, kíváncsian várva azt, hogy milyen irányba halad sorsa és hogyan oldja meg az elé kerülő problémákat és akadályokat. Közben bennem is rengeteg érzés kavargott, hol izgalom, hol félelem, hol szomorúság, hol pedig megkönnyebbülés.
Számomra nagyon megnyerő volt az a tény, hogy ebben a könyvben megvolt a kellemes egyensúly a boszorkányság és a regény cselekménye között. Ezért is, a könnyed nyelvezet és a dinamikus cselekmény miatt, garantált ennél a könyvnél a gördülékeny olvasás.
A könyv vége meglepően pozitív hangnemben ér véget, amire olvasóként nem feltétlenül számítottam, mivel a téma komorsága és komolysága miatt, nem gondoltam volna, hogy a könyv végére minden cselekményszál ilyen szépen lekerekedik.
Jó volt lelassulni és elcsendesülni ebben a történetben, ami bár a mai modern kori nőnek oly távolinak tűnik, mégis élvezetes és érdekes, mert egy olyan női sorsról szól, amiben a szeretet, az emberség, a segítőkészség és a bizalom, képes életeket megváltoztatni.
Ez a könyv erősen hat az ember minden egyes érzékszervére. Lelki szemeinkkel látjuk a középkori tájakat, érezzük az angol borús időjárás frissítő erejét, halljuk a természet hangjait, ami csak még inkább segít beleélni magunkat a regény történetébe.
Ez a valós eseményeken alapuló fikció segít elmerülni régmúlt idők olyan eseményeiben, amelyek nem csak boszorkányperekről szólnak, hanem olyan emberi sorsokról, ahol még nagyon éles a határ, férfi és nő között, ahol még a férfi és női szerepek, előre jól megszabott társadalmi normák szerint működtek.
Ha valaki egy történelmi utazásra vágyik, valamint egy olyan történetet keres, aminek témája a boszorkányüldözés, akkor ebben a szórakoztató és könnyed olvasmányban találhat rá.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Anyám szerint mindig túl sokat törődöm azzal, hogy mit gondolnak az emberek, de valójában inkább az szokott izgatni, hogy mit mondanak, kiváltképp a hátam mögött. A gondolat magánügy, a szóbeszéd azonban nem.
Familiárisok
21. Század Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
351
